Mihály-napi ovis vásár

Évente kétszer van vásár az oviban, ez a Mihály napi a legnagyobb azt hiszem, bár én magam részéről talán jobban szeretem a júniusit, de csak azért mert akkor már ott a nyár és vele együtt a szünet 🙂 … Toma már nagyon készült rá napok óta, de azt hiszem főleg azért, mert ez családi program és vonzó volt, hogy együtt lehetünk bent az óvodában 🙂 ! Ugyan két napot most előtte otthon voltunk, mert ugye szerdán a kurta-furcsa betegség félét pihentük ki, csütörtökön pedig Máténak is szünet volt, így Toma is itthon maradt. Viszont a vásárt azt nem szerettem volna, hogy kihagyja, így péntekre be volt tervezve az ovi, mivel ez délelőtti program náluk. Vittük a kis jellel ellátott kosarunkat, amiben vásárolhattunk, a gyerekek nagyon aranyosak voltak, már ahogy leültünk átöltözni bentről hallottam az izgatott sustorgást, hogy megjött Toma is 🙂 . Egyébként az ovis társakról még nem is írtam sokat, pedig nagyon kis aranyosak, szerintem kedvelik Tomát, mindig hallom és látom, ahogy örülnek neki, a nagyobbak pártfogásuk alá veszik sokszor, a korosztályából pedig sokakkal haverkodik (azt hiszem 🙂 ).

A családból ketten képviseltettük magunkat a jeles eseményen, még le is fényképeztek minket a pad legvégén 🙂 ,

mivel a Zapu dolgozott, Máténak pedig ez már nem pálya, ráadásul a 4 év alatt, amíg az oviba járt, jó pár ilyen vásárban volt része 🙂 . Minden csoport saját portékákkal készül, már egy ideje készítgették a mindenféle termékeket, Toma is valamelyik nap például  tészta nyakláncot és karkötőt fűzött a dadus segítségével, még itthon is elújságolta 🙂 , én meg örültem, hogy végre kezd belefolyni az ilyen kézműveskedős dolgokba is, hiszen azért itthon szokott ilyesmikben részt venni, ugyebár 🙂 … Szóval sokféle alkotásokat készítettek, mindenféle apróságot, szalvéta képeket, gurigából kisautót, az említett tésztafüzért – amiből vettünk is egyet, hiszen ha nem is éppen azt, de ilyesmit fűzött Toma is – de a legaranyosabb tán a gurigából készült minyonok voltak, persze egy ilyet is begyűjtöttünk mindenképpen 🙂 …

A nap már 9 körül a csoportban indult közös tánccal, amiben természetesen mi is benne voltunk, én Toma párja voltam, volt néhány másik szülő is, természetesen mindenki a saját gyerkőcével táncolt. Legkisebbünk egyébként már itthon mondta, hogy mindenképpen táncoljunk együtt, így ezt nem hagyhattuk ki 🙂 . Aztán kivonultunk az udvarra, jó időben ugyanis ott állítják fel a csoportszobák előtt a standokat.Először megszemléltük a portékákat, aztán mindenki gyülekezett az udvaron.

Mindig van két dobos kisfiú aki ünnepélyesen megnyitja a vásárt,

utána célszerű azonnal elstartolni azokra a helyekre, amiket előzetesen megjegyeztünk magunknak, mert hihetetlen módon nagyon gyorsan elfogy mindig minden 🙂 , egyébként fizetni kis tallérokkal szoktak a gyerekek, amiket a nagycsoportosok vágnak ki a vásár előtt, napokon keresztül.

Rengeteg sok minden landolt a kosarunkban, a fent említetteken kívül, kagylókép, festett kavicsok, guriga távcső szalvétázva, csörgő és még vásárfiát is vettünk, tulajdonképpen az egész családnak. Először csak Máténak akart Toma, aztán vett mindenkinek, mi mást? Pecabotokat halacskákkal – mit is szerezhet egy vérbeli horgász 🙂 – ami nagyon aranyosan van elkészítve: egy vékony ágra cérnát kötöztek az alkotók, a végére pedig dekorgumiból halacskát akasztottak, mozgó szemmel, kidíszítve 🙂 . Ilyenkor egyébként már mindig hangol a jól bevált zenekar,

akik miután lement a nagy vásár zenélni kezdenek. Először az óvónők, dadusok nyitják a táncot,

amibe ezután a gyerekek és a szülők is bekapcsolódnak,

természetesen ebben is részt vettünk azért egy kis ideig.

Utána azért már vonzóbb volt Tomának a kinti játék, azt hittem az elején, hogy el sem mozdul mellőlem, de azért csak-csak elkezdett játszogatni a többiekkel. Le is fotóztam őket főleg Bencével, aki talán egy kicsit már a barátja, ő a magas fiú, egy évvel idősebb Tománál, nagyon határozottan átfogja Legkisebbünket 🙂 ,

a kis fekete hajú kisfiúról nem derült ki, hogy hívják, de ő  csak úgy hozzájuk csapódott, bár vele is szokott azért Toma játszani, állítólag 🙂 . Egyébként örültem is, mert úgy láttam, hogy azért vannak cimbik, ha ez még nem is az az igazi barátság – ami ennyi idősen és ilyen kevés ovizás után még nem is lehet szerintem – de szeretik ott ők a gyerekek és ő is kedveli a többieket. Ahhoz képest, hogy tavaly milyen keveset jártunk oviba és még most is csak pár hete megyünk, elég sok nevet hallok itthon, mint például a főbarát Bencét, aztán Zsombit, Ottit, de a lányok közül is emlegetve van Virág, Nóri és Kinga is, akivel itt éppen mérleghintáznak 🙂 :

Erre az évre megszoktam végre azt is, hogy az oviban ne keressem Mátét 🙂 és az ő barátait, na meg a szüleiket 🙂 , hiába azért négy évig csak vele jártunk oda. De most már tudatosult bennem is, hogy ő már a másik gyerekünk és mások a szülők is 🙂 , az más kérdés, hogy az óvó és dadus néni, sőt még a kertész Miklós bácsi is rendszeresen meséli, hogy Mátézva van Toma 🙂 … Most már csak a holnapi hétfővel kell megbirkóznunk, ami egy ilyen anyukás ovis nap után, sosem könnyű…