Ártéri erdőnél

Vasárnap délutáni rövid kis kiruccanás volt tulajdonképpen. Ha már apa-nagyfia program keretében a család fele horgászversenyen volt, akkor gondoltam anya-kisfia délutánba megejtjük ezt a fejemben már régóta tervezgetett, de valahogy mindig elmaradt programot. Hozzánk viszonylag közel, Ráckeve felé Szigetújfalunál terül el egy egész hosszú szakaszon az ártéri rész, ami a környéken eléggé egyedülálló mint olvastam és nincs is benne a köztudatban. Ebéd után egy bő fél óra autózással odaértünk, ami valamivel azért több volt, ugyanis kicsit tekeregtünk a környéken, mert csak találgatni lehetett, hogy hol lehet megközelíteni az erdőt.

Aztán megcéloztuk az Ercsi felé tartó kompkikötőt és nem csalatkoztunk. Az út is nagyon szép volt, már a kocsiból szemlélve is, leparkoltunk egy Duna-parti részen, ahol éppen pecáztak többen. Erdőben gondolkoztam, aztán mégis csak vízpartnál maradtunk – menthetetlenek vagyunk 🙂 – egyrészt mert gondolom az  ártér miatt, egy homokos partszakaszt találtunk, ami telis tele volt kagylókkal és hatalmas kövekkel, engem kicsit olyan holdbéli tájra emlékeztetett 🙂 …

Másrészt azért maradtunk a dunai részen, mert összeismerkedtünk egy nagymamával, aki a két lány unokájával volt a parton éppen. Helybéliek voltak, és amit én már a kocsiból nézelődve gondoltam, azt megerősítette, hogy évtizedekkel ezelőtt még kirándultak, túráztak, sőt bicikliztek is az ártérben, de most már ezt nem tudják megtenni, mert az utak szinte eltűntek, benőtte őket a gaz, nem törődik velük senki… Sajnos eléggé szemetes is volt a környék, tényleg kár érte, mert gyönyörű hely lehetne szerintem egy kis odafigyeléssel… Búcsúzóul a nagymamától még egy zacskót is kaptunk, így már volt mibe gyűjteni a kagylókat is 🙂 . Azért Legkisebbünk feltalálta magát, jól elszórakozott a parton,

egy egész sínpályát is megrajzolt a homokba 🙂 …

Ennyi sok kagyló van ott, szinte mindenfelé:

Jó kis délután volt és most már azt is biztosan tudom, hogy ha esetleg szükség lenne rá, hol keressek kagylókat 🙂 …