Ovis-lét

Ami eléggé ellentmondásos Toma életében, így egy hónap után ez már elég jól kiderült 🙂 . Még mindig van reggel sírás, nem is kicsi, bár két napja, nem akarom elkiabálni, de könnyek nélkül mengyünk be a csoportba, egészen addig, amíg el nem köszönök, akkor van csak egy pici pityergés… Úgyhogy most reménykedem 🙂 … Az biztos, hogy eléggé megszenvedünk az újra beszokással, ő a legjobban, de én is! Kettőnk közül nyilván neki a nagyon nehéz, én talán egész tűrhetően viselem (felvérteztem magam 🙂 ), de sokszor van az, hogy legszívesebben én is sírnék és a szívem szakad meg… Az óvónéni mesélte, hogy az egyik kislány, aki most nagycsoportos, milyen nehezen szokott be: november végéig, minden áldott nap szinte egész nap sírt, az anyukáját hiányolta, talán csak az alvásidőben volt egy kis szünet, aztán egyik percről a másikra abbamaradt a dolog…

Háááát, nem tudom, ettől azért nem lett jobb kedvem, remélem mi nem megyünk el novemberig 🙂 . Bár az is igaz, hogy Toma már most nem itt tart, pont erről akarok írni. Ugyanis hála az égnek a sírás reggelente ugyan még itthon vagy a kocsiban elkezdődik, de pont addig tart, ameddig elköszönök tőle a csoportban, erről már rengetegszer meggyőződtem a saját fülemmel is, a bezárt ajtó mellett (védett, nem látható övezetben) nézegetem a kiírásokat, főleg az aznapi ebédet a falon 🙂 , és amíg ezt megteszem, ami kábé 2 perc, a sírás is abbamarad. Szóval az a nehéz, amíg tőlem elválik és nyilván ezt nem akarja megélni reggelente, ettől tart, ettől szorong, az a néhány másodperc nagyon nehéz neki, amíg elengedjük egymás kezét…

Mert utána, tulajdonképpen egész jól elvan bent, erről hallok nap mint nap az óvó- és dadus nénitől, a kertész Miklóstól és – ezt nagyon szeretem ebben az oviban 🙂 – a szomszéd csoport óvónénijétől is 🙂 ! És ha ez még mindig nem lenne elég, a legmegnyugtatóbb az, hogy minderről meggyőződhetek a saját szememmel is, a FB-on az ovis zárt csoportunkban, ahol Julcsi néni jóvoltából hetente többször követhetjük, hogy mit is csináltak a gyerekek az oviban 🙂 . Hát, ezek a képek tényleg mesélnek és főleg jó értelemben, az a kedvencem egyébként, amikor mondjuk egy fotón nem is Toma a célszemély, csak mondjuk a háttérben látszik, de arról lejön, hogy elmerül az ovis létben 🙂 .

Ráadásul mindig rengeteg dolguk van 🙂 , nemcsak az oviban, de csoportonként is nagyon sok programjuk van, hetente van egy témájuk (dió, szőlő, háziállatok, termések, stb.), befőznek, sütnek, óvodai szinten vásároznak, szüretelnek, gyerekkoncert vagy színház érkezik hozzájuk, szóval jó nekik 🙂 . Itt az októberi ovis programjuk, és ez még az őszi szünet miatt rövidebb hónap is 🙂 :

Jó egy hónappal ezelőtt zöldség nap vagy talán hét volt a csoportban, ez volt az első, ami Tomának nagyon tetszett, sokat mesélt róla. Zöldség bábokat használtak, kaptak a gyerekek is belőle, kérdésekre kellett válaszolni és ebből a képek alapján Toma nagyon kivette a részét. Nyilván mindenki az életkorának megfelelő kérdést kapott, de ő élvezte, sokat jelentkezett, játszott, táncolt, jól érezte magát 🙂 . A fotók persze a zárt csoportból vannak (piros pólóban, háttal a kamerának, körtével a kézben 🙂 ):

Ez az, amiről írtam, hogy nem őt fotózták, de a háttérben látszik, ahogy jelentkezik 🙂 :

Aztán készítettek csalamádét,

és nagyon háziasak, almakompótot és reszelt almát is eltettek egy másik alkalommal:

Ezeket mind egyébként Márton napon fogják felbontani és elcsemegézni. Nagyon aktívak a konyhai dolgokban egyébként, Márton nap nagy buli lesz, ugyanis a lakmározás mellett aznap rétest is sütnek, ezután András napra pogácsát, az adventi időszakban pedig mézeskalácsot készítenek majd. A vásárra grillázst csináltak, farsangkor pedig természetesen fánk sül majd 🙂 .

Amíg jó idő volt rengeteget homokoztak és ott is sütöttek 🙂 , állítólag Julcsi néninek Toma többször csinált tortát 🙂 :

Elkezdődtek ezen a héten a torna órák is keddenként, Toma imádja, ezen a héten keddtől folyamatosan azt kérdezte, hogy mikor tornáznak újból:

Kint az udvaron a kertész Miklós bácsinak (aki úgy bácsi, ahogy én néni 🙂 ) is sokat és szívesen segítenek, mesélte, hogy Toma állandóan tüsténkedett és segített leveleket szedni vagy mikor mit 🙂 (nem hiába trenírozzuk itthon a befogható munkaerőket 🙂 ):

A képek is azt mutatják, de ami a fontosabb, hogy én is azt érzem, hogy jól van ő ott bent, ráadásul több cimbije is van most már, rendszeresen hallom tőle (és titkos informátoraimtól is) több gyerkőc nevét, akivel aznap játszott, elég sokan vannak, de akik nagyon barát jelöltek, azok Bence, Márk és Nóri szerintem 🙂 . Legújabb információk szerint – mert ez a bejegyzés két napja íródik 🙂 – ami Miklós bácsitól származik, meg kéne néznem Tomát az udvaron, mert nem ismernék rá, ugyanis rohangál, nevetgél, ordibál, szóval kiéli magát. Mondtam is, hogy szerintem meg ez az igazi énje 🙂 , de azt hiszem, most már tényleg érik egy kerítéses leskelődés a részemről 🙂 …