Annyira elszaladt ez a hét, hogy még mindig keresem 🙂 … Indult a hétfő éjjeli betegségemmel, ami egyik pillanatról a másikra jött és egész éjjel ment a hasam (már bocs 🙂 ), aludtam vagy két órát… Reggel azért elvittem Tomát oviba – a Zapunak is rohannia kellett – már csak azért is, mert aznap volt a Mikola Péter zenés délelőtt náluk, amiről nem lett volna jó lemaradni. Akkor már nem is voltam olyan rosszul, csak inkább álmos 🙂 , de mivel 11-re hazajött Máté, ugyanis egész héten – sőt még a következőn is – kedd-szerda-csütörtök rövidített óráik voltak/lesznek, úgy nagyjából semmit sem pihentem.
Aztán estére Máté is rosszabbul lett, hasfájás és egyebek, úgyhogy szerdán nem ment suliba. De mi Tomával mentünk a fogorvoshoz időpontra, akkor még Máté is egész jól volt, délutánra lett megint rosszabb a helyzet, hasfájással, hőemelkedéssel. Én egyébként teljesen meggyógyultam szerdára – nincs idő itt betegeskedni kéremszépen 🙂 – csak egy jó nagy alvás kellett hozzá 🙂 . Másnap az oviban volt szüret, én is elkísértem Legkisebbünket, a Családfő pedig itthon volt végre szabin az utolsó két napra – bár ő sem érezte magát a legjobban – így pénteken már Toma sem ment sehova, mindenki itthon üdül 🙂 . Így visszaolvasva semmi különös nincs a hétben, csak valahogy mostanában azt érzem, hogy elszalad minden, semminek nem jutok a végére vagy rosszabb esetben el sem kezdem 🙂 …
Alapvetően nyilván a délelőttökkel garázdálkodhatok úgymond szabadon, ami tulajdonképpen semmire sem elég, vagy csak nekem nagyok az elvárásaim és túl sok mindent tervezek be magamnak… Mert az lenne a jó, ha délre ebéd lenne – ez az egy szinte mindig megvan – ki lenne takarítva, el lenne pakolva, szortírozva lenne, ki lenne pakolva a játszószoba, a felső szint, az állandóan megtelt ruhaszárítók, szét lenne válogatva a rengeteg ruha, amit Tomának tartogatunk Mátétól – meg innen-onnan – de, ha legalább az ősziek és téliek meglennének már örülnék, kész lenne a vasalás, legalább elkezdhetném az ablakpucolást és függönymosást, a spejz, a konyha és egyáltalán én már a karácsonyi nagytakarítást tervezgetem, főleg, ha ilyen ütemben haladok 🙂 . A viccet félretéve, ezek a délelőtti üres pár órák nagyon kevesek, ha meg még itthon van véletlenül valaki, szinte nem is léteznek… Arról nem is szólva, ha esetleg valami másra is vetemedem a mindennapos dolgokon kívül, mint például vásárlás, ügyintézés, vagy ne adja ég barátnős találkozás 🙂 …
Délután pedig már mindig ezer dolog van, biztos van amiben segíteni kell Máténak, mert szeretne gyorsabban kész lenni – általában tele van tanulnivalóval – de alapból is, én nem tudom ez, hogy van, de a mostani tankönyveket általában le kell neki fordítani – a természetismeretről nem is beszélve – mert egyszerűen nem ért meg belőle semmit… Mindig valaki éhes-szomjas, uzsonna kell, aztán már mehetünk is fürdeni. Tudom, hogy máshol is ez van, vagy még ilyenebb a helyzet, de ez olyan rossz, hogy semmire sincs IDŐ… A hétvégék pedig ugyancsak elszaladnak, nagyon nehéz visszaállni arra, hogy a vasárnapunk általában nem létezik, vagy ha igen, akkor a szombat nem, mivel tanulni kell… Közben persze Tomát sem szeretném unatkozni hagyni, így az “üres percekben” mesélünk, játszunk, színezünk, festünk, mikor mit…
Azt meg már nagyon unom, hogy egy csomó dolgot szerettem volna az elmúlt hetekre, főleg hétvégékre, meg az elkövetkezendőkre szabadtéren, de mindent elmos az eső… Azt viszont biztosan elmondhatom, hogy nagyon várom az őszi szünetet, nagyon-nagyon-nagyon 🙂 !!! (mindig ez van)
Most csak Mozaikosból, amiből állítólag a matek az jó (nem tudom, majd megnézem, mert azt nekünk eddig még nem kellett elővenni, abból elég, hogy érti általában amit kell), de a természetismeret mint írtam, az eléggé tudományos. Tavaly a Nemzeti Tankönyvkiadónak az Irodalom könyve maradt emlékezetes, az nagyon felnőttes volt, olyannyira, hogy a végén lévő kislexikonjának a fogalmait végig át kellett írnom Máténak, hogy emészthető legyen, de volt, hogy nekem is többször át kellett olvasni, hogy megértsem 🙂 …
Milyen könyvekből tanul Máté?