Pedig abban a napban látszólag nem volt semmi derűs: esett az eső szinte egész nap, a fogorvos sem volt sétagalopp Tomának, na, de ami utána jött, az valahogy bearanyozta a napunkat, legalábbis pár órára 🙂 . Szerdán volt megint a fogorvosos napunk, most is délelőtt mentünk, de végre volt időpontunk is, 10 órára várt minket a doktornő. Máté aznap itthon maradt, mert nem volt jól, fájt a hasa, hasmenése volt, de nem volt olyan nagyon rosszul, amikor elmentünk és itthon hagytuk, kifejezetten jól érezte magát (szerencsére, mert este még azon gondolkoztam, hogy a fogorvost is le kéne mondani, hogy ne legyen egyedül).
Toma megint egy hős volt a fogorvosi székben, de most még jobban, mint múltkor! Most tömte be a doktornő azt a fogát, amit én észrevettem, vagyis ezen volt a legnagyobb lyuk. Először még az sem volt biztos, hogy érzéstelenítő nélkül menni fog a dolog, de gondolta elkezdi így, aztán majd meglátjuk. Szerencsére sikerült megúszni a szurit és végig tudta csinálni az egészet, viszont ez azzal járt, hogy jó fél órát dolgozott Tománk fogán, mert apránként, részletekben haladt, szépen kipucolva az egészet, sokszor megállva Legkisebbünk miatt, hogy öblítsen, szusszanjon, a tömést is sok nekifutásra csiszolta le, mert kérdezgette Legkisebbünket is, hogy mit érez, meg harapnia kellett egy kis papírra, abból látta, hogy mennyit kell még csiszatolni, ugyanis Tománk nyilván nem tudott kielégítő választ adni 🙂 . Tényleg nagyon ügyes volt a Drágám, mindent tűrt, nem sírt, amikor már nagyon elege volt morgolódott mindenki derültségére, hogy utálja ezt a tömést 🙂 , de ez volt a legsúlyosabb, amit mondott és legalább nem lehet ráfogni, hogy titkolja az érzéseit 🙂 … A végén mindig választhat magának egy ajándékot, van mindenféle játék egy kis dobozban, de ő múltkor és most is egy karkötőt szemelt ki magának, ami gyöngyből fűzött (gondoltam is, hogy most már elővesszük itthon a gyöngyfűzős készletünket, ha ez ennyire tetszik 🙂 ). Megkérdezte azért a doktornő, hogy nem akar-e választani magának egy másikat, ami esetleg fiúsabb és a mostani divatos gumis karkötő, ő kapva kapott az alkalmon és megkérdezte, hogy elviheti-e mindkettőt 🙂 ??? Persze megkapta azt is, amit édes volt mert nekem adott 🙂 , de a lila gyöngykarkötőt megtartotta magának 🙂 …
Ennek a rendelőnek az a nagy előnye, hogy a hév sínekre néz és jönnek-mennek a buszok is előtte, így alig akart eljönni onnan Toma, nézte a műsort az ablakból, amíg várni kellett addig is. Annyira aranyos volt, mert mindentől fellelkesült, a hévtől, buszoktól, motortól (ilyesmit a mi ablakunkból tényleg nem látni 🙂 ), az meg egyenesen lenyűgözte, hogy az egyik kémény füstölt és végre hosszú idő után látott ilyet is 🙂 ! Azért csak kijöttünk onnan valahogy, de egyből jött a kérdés, hogy ugye megyünk hévezni, mert megígértem! Hát, tényleg megígértem még legutóbb, de egyrészt Máté miatt most reméltem, hogy ez elfelejtődik, másrészt amire kiértünk a rendelőből szakadt az eső és őszintén semmi kedvem nem volt hévezni, csak a kocsiig menni, de az ígéret szép szó… Felhívtam Mátét, hogy hogy érzi magát, mondta, hogy jól és menjünk csak nyugodtan, ő jól elvan (meg szerintem örült, hogy addig nyugiba xbox-ozhat 🙂 ).
Úgyhogy elindultunk, a megálló felé menet az árkádok alatt az összes járgányba beleült, amibe csak lehetett, volt amelyikbe pénzt is dobtunk, azért mégis csak valami jutalomféle is kellett a hévezésen kívül is 🙂 .
Aztán onnantól, hogy felszálltunk a hévre, az nekem tényleg széppé tette a napomat 🙂 ! Egyszerűen annyira jó érzés volt látni, hogy mennyire örül Toma, mindent megnézett az ablakból, nézte a kint haladó buszokat, még egy emeletes buszt is kiszúrt 🙂 , a végállomáson a villamost, a hajókat, (hogy melyik mekkora és, hogy mikor megyünk hajózni 🙂 ), a kamionokat, házakat, vonatot is észrevett, szóval örült mindennek, amit csak látott 🙂 …
Édes volt, mert többször megölelgetett, aztán visszakucorodott az ablakba, figyelni a mindenféle érdekességeket… Annyira jó volt látni, hogy ilyen érdeklődő, és valahogy az elmúlt pár hétben is sokat változott, olyan igazi kérdezős-érdeklődő óvodás lett, akit minden érdekel 🙂 ! Olyan szürkeség volt mindenhol, ömlött az eső, az utasok is olyan komorak voltak (egy mosoly nem volt senkinek az arcán), de ott nekem olyan volt tényleg mintha kisütött volna a nap és angyalok ültek volna a vállunkon! Feltöltött az egész, több napra is és mindig jó lesz erre visszagondolni, mert az az érzés került elő most is belőlem, ami mindig ott szunnyad, hogy a gyerekeknek van igazán értelme az életben…
Még a Boráros téren vettünk egy fahéjas kürtöskalácsot, amit megbeszéltünk, hogy csak otthon, az ebéd után lehet megenni (egy óráig egyébként sem lehetett semmit enni a tömés miatt), mostanában ez nagy kedvenc és minden fahéjas dolog, el is fogyott délután az egész 🙂 . Máté viszont amikor leszálltunk a hévről telefonált, hogy jobban fájdogál a hasa, úgyhogy hazafelé vettük az irányt, meg amúgy is mentünk volna már, de ilyen jó fogászatunk még sose volt, az biztos 🙂 !
