Máté nemcsak magával maximalista, hanem az öccsével is 🙂 … Rendszeresen teszteli Tomát az alapkérdésekkel, hogy hogy hívják, hol lakik, hány éves, szülei/testvére neve, stb… Legkisebbünk mindenre jól tudja a választ persze (lehetne máshogy, egy ilyen tanárral…???), hol lelkesen, hol kevésbé lelkesen válaszolgat 🙂 … Egy ilyen sokadik kör után, arra a kérdésre, hogy hogy hívnak, szimplán csak ennyit kérdezett Toma, enyhén rötyörészve:
– Miért, ismerős az arcom…??? 🙂
(ezen bevallom, napokig röhögtünk 🙂 …)
—
Kocsiban várakozunk, közben a rádióban éppen a hírek, ugye az én “szakterületem” megy 🙂 , a hírolvasó monotonitását utánozgattam – pedig biz’ Isten nem szoktam – szöveg nélküli hangsúlytalan lalával, erre vigyorogva Toma:
– De lüke vagy, Anya 🙂 !
—
Reggel a kávém mellé odadugja Máté a telefonját a szókirakós játékkal, amit mostanában játszunk és azt, amit előző este nem tudtam, simán megfejtettem, sőt még több újat is. Máté elismerésként csak ennyit reagál:
– Úgy látom felébredt Anya! 🙂
—
Egy takarítós nap után összegeztem az elvégzett feladatokat:
– Én szépen kitakarította, Máté szépen elpakolt…- Legkisebbünk az asztalnál éppen kekszet majszolva, befejezi helyettem a mondatot:
– Én meg szépen végignéztem… 🙂