Jó, hogy ami máshol ilyenkor már bejáratottá vált, az nálunk novemberben kezd kialakulni 🙂 , de nincs mit tenni, ez most így alakult. A különórákban szinte csak Máté érintett – azért rövidesen kiderül, hogy Toma is, de csak egy picit és feltételesen 🙂 – aki most vált orvosi értelemben üzemképessé a dologra 🙂 .
Mégpedig azért, mert hosszas tanakodás után úszni fog járni elsősorban, amit a szeptemberi sok fülgyulladás, na meg az arcüreggyulladás miatt, októberre megtiltott az orvos. Az úszás önmagában is meglepő volt nekem, mert Máté soha nem volt oda érte, mindig járt, már 5-6 éves kora óta, hol rendszeresen, hol kevésbé rendszeresen, de azt soha nem lehetett ráfogni, hogy rajong érte. De azt is értem, hogy miért választotta az úszást, bár remélem ez nem megy a kitartás rovására. Az egyik barátja ugyanis ide a közeli uszodába jár edzésre – ez a strand egyik fedett medencéje téliesítve – ahová egyébként Legnagyobbunk is járt már edzésre is és úszni is az osztállyal, na meg strandolni állandóan, amikor csak lehetett 🙂 . Szóval itt van év közben edzés, és ahová az ő barátja most szeptembertől egyedül jár, busszal és bérlettel felszerelkezve, ami persze Máténak is nagyon vonzó lett 🙂 . Már el is tervezték, hogy együtt mennek és jönnek, megbeszéltük, hogy ő is kap bérletet, mehetnek és jó is, ha együtt mennek, de visszafelé a buszvégállomásról télen én hazahozom Mátét, ugyanis neki nem két utcát kellene felgyalogolnia a házukig sötétben, mint a cimbijének, hanem egy jó 10 perces utat kellene megtennie, igaz, hogy itt a jól ismert Duna-partunkon a kulcsos kapunkon túl, de egyedül, sötétben, ami azért nekem nem túl biztató – bár ő ez ellen is tiltakozott, de nincs mit tennie, egyelőre még én vagyok a jó édes anyukája 🙂 .
Szóval úgy néz ki, jövő héttől úszás edzésre jár Máté, remélem, hogy a lelkesedése nem csak az önállósodásnak szól és kitart végig, mert idén, abban maradtunk, hogy fontos a mozgás is, még ha egy picit a tanulás rovására megy akkor is. Bár az is igaz, hogy eléggé sűrű ez az edzés, heti négy alkalom, hétfőn, szerdán, pénteken és szombat délelőtt. Ez ugyanis versenyúszóknak szóló edzés, csak ők ketten nem lesznek igazolt sportolók a bandából, de ez állítólag nem gond az edzőnek sem és Gergő elmondása szerint, aki ugye két hónapja már jár, neki sem, mert bevették a csapatba. Valószínű, hogy Máté nem is fog heti 4 alkalommal járni, már csak azért sem, mert eddig heti háromszor jártak, ami még mindig kicsit soknak tűnt nekem, csak most novembertől van ez a bővülés az időpontokkal. Szóval abban maradtunk, hogy heti 2-3 alkalom jó lenne, de rábízom, hogy mennyit szeretne és mennyit bír el, azt sem akarom, hogy ráunjon vagy besokalljon, inkább menjen kevesebbet, de azt rendszeresen. Bár az is igaz, hogy a barátocskája is ugyanígy volt az úszással, mint ő, mindig nógatni kellett érte – az úszás részét azt szeretik, főleg a Balcsiban, amikor már érzik, hogy milyen jól tudnak önállóan is :), de az edzés, az mindig nehezen ment – most azonban szeret járni, szóval semmi sem lehetetlen, majd meglátjuk 🙂 …
Azt tűztük ki motivációnak, hogy ha már ilyen rendszeresen megy esetleg egész évben, akkor később lerakhatná az úszóvizsgát, ami ugye mindig jól jöhet. Arról nem is beszélve, hogy a közelünkben van a kajak-kenu telep, ahová simán járhatna evezni később, ráadásul ott pont időben van még, hogy elkezdje azt a sportot, de persze kötelező hozzá az úszás vizsga. Erre felénk járhatna a Dunán edzeni 🙂 , a tél kivételével, mindig megcsodáljuk sétáink alkalmával a kajak-kenu edzéseket, amikor csak beléjük botlunk 🙂 . Na, de visszatérve a jelenhez 🙂 , szóval heti mondjuk 3 úszás ígérkezik, ezen kívül hétfőnként már most is (ötödik óta) matek szakkörre jár a suliba – ezért is labilis ez a hétfői úszás időpont, kicsit sok lenne a kettő – és talán az angol tanára ígérete szerint, valamikor elindul a sakk szakkör is a suliban. Erre szintén megy Máté, ha lesz, tavaly márciustól járt, ha jól emlékszem, akkor szerette meg a sakkot és jó is lenne, ha menne – biztos tanítás után lenne valamelyik nap – mert Apuci szerint rengeteget fejlődött. Amikor pár hete az orvosnál várakoztak lejátszottak egy partit a telefonján és állítólag minden tudását össze kellett szednie a Családfőnek, hogy meg tudja verni drága csemetéjét 🙂 .
Sakkal vagy anélkül, eléggé sűrűnek ígérkeznek a hétköznapok (hétfőn matek szakkör és heti 2-3 úszás), ami nagyon szigorú menetrendet követel majd Mátétól, de azért tőlem is, hogy esti időben lefekvést és hasonlókat betartassak, szóval meglátjuk, menet közben kiderül, hogy bírjuk majd mindketten 🙂 . Még angol különórát tervezgettem neki tavaly óta, mert szerintem a suliban nagyon nem fejlődik jól és már írtam is arról, hogy itt pár utcával arrébb, van egy felkészítő tanár, aki ezzel foglalkozik, pár perces sétával átmehetne hozzá, ami szintén nem mindegy, még utazni sem kéne. De erről most lemondunk, hiszen bele sem férne már a hétbe 🙂 , meglátjuk, hogy ez a sok különóra, hogy válik be a gyakorlatba, ha mégsem működik a dolog, és nem jön be az úszás, akkor még januártól-februártól mindig beiktatható az angol.
Toma pedig mostanában lovagolni szeretne járni, mindez csak úgy magától jött, pár hete mondogatja rendszeresen, hogy ő bizony lovagolni szeretne menni, egész pontosan pacizni és mindig megkérdezi mikor megyünk (korábban néhányszor már ült lovon). Most legutóbb, amikor a vadasparkban voltunk, akkor ugye lovagolt egy picit, aminek rettentően örült, de a következő kérdése az volt, hogy mikor jöhet legközelebb 🙂 ? Mondjuk visszagondolva Máténál is ennyi idősen kezdődött a lovaglás őrület, emlékszem azon a nyáron, amikor négy éves lett, állandóan a Margitszigetre jártunk, mert ott a kis vadasparkban akkor még lehetett lovagolni pár kört – most nem tudom, hogy van – és annyira tetszett neki az egész, hogy mindig oda akart visszamenni, jó kis távolság volt ez tőlünk 🙂 . Aztán két évig az ügetőre jártunk lovagolni vele, mert itt a környéken akkor normális hely nem volt. Most az a szerencsénk, hogy hozzánk egész közel van egy tanya, ahol egy nő lovaglást tart gyerekeknek. Az egyik ismerősünk jár oda a kislányával, nagyon dicsérik, mert kedves is a hölgy és jól meg is dolgoztatja a gyerkőcöket a lovon. Már beszéltem vele telefonon, csak érdeklődni akartam, hogy a négyévesünket lovagoltatná-e, mert a beszámolók szerint ilyen fiatalkát ott nem nagyon láttak még 🙂 …Mondta, hogy menjünk csak nyugodtan, én mondjuk tavasztól gondoltam, hogy járnánk, de szerinte elkezdhetjük télen is, akár két hetente is ha gondoljuk, szóval még ez sem kizárt. Ahogy pedig Tomát elnézem, meglehet, hogy nem várunk tavaszig 🙂 …
No, hát ilyen mozgalmasnak ígérkeznek a sima, különórás hétköznapok 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: