Hajózva

Pénteken a csodaszép időben hajózni mentünk 🙂 . Bár, volt azért egy kis hivatalosság abban, hogy elindultunk, ugyanis még nyáron Máté egyik kötelező olvasmányát nem tudtuk kivenni a környékbeli könyvtárakból, mert elkapkodták – megvenni pedig sajnos nem lehetett – ezért a viszonylag közeli, Boráros téri könyvtárból kölcsönöztük ki akkor. Ez pedig a sok-sok hosszabbítás után most járt le végérvényesen, így muszáj volt most már visszavinni. Na, de ha már így van, akkor gondoltam használjuk ki az időt és a lehetőséget, és mit lehet csinálni egy 12 és 4 éves fiúval, ami mindkettőnek öröm? Megmondom, közlekedni 🙂 …

Mivel óránként jár most már a BKV hajó, ezért leraktuk a kocsit a Szent Imre téren, felültünk a hévre – ami 10 perc alatt a Borároson van – és egyből a kikötő felé vettük az irányt, mivel érkezett a járatunk :). A héven a két napszemüveges 🙂 :

Közben azért vettünk két FAHÉJAS kürtöskalácsot – ez mindkét fiú gyengéje, és mindkettőnél a fahéj a csúcsok csúcsa, látszik, hogy tesók 🙂 – és rövid várakozás után indulhattunk is. A Jászai Mari térre mentünk, de mint kiderült a téli menetrend szerint nem is megy tovább a járat. Jó sokan voltunk, gondolom az őszi szünet, na meg a szép idő miatt is. Felmentünk a fenti nyitott részre, de mivel rengetegen voltak, ácsorogtunk egy picit, aztán inkább lementünk és leültünk egy asztalhoz, ahol ugye enni is lehetett a nagy hajózás közepette 🙂 …

A Parlament mindkét fiút megihlette, lefotózták egyenként a telefonomról 🙂 . Ez Máté fotója:

Ez pedig Tomáé:

Aztán egymást kezdték fényképezni, ami tényleg elég jó lett 🙂 , Toma fotó Mátéról:

Ez pedig pózolva, Máté fotó Tomáról 🙂 :

Na, és rólam is becsúszott egy Tomával:

A Parlament tényleg nagyon tetszett nekik, mindketten elvoltak vele sokáig, mondjuk tényleg gyönyörű…

Amikor megérkeztünk a Jászaira, volt egy olyan kósza gondolatom, hogy átmegyünk a Margitszigetre, de mivel már délután 3 körül jártunk, ez csak olyan villám látogatás lehetett volna a közeli sötétedés miatt és ott mindig sokkal több időt tudunk eltölteni, szóval inkább kihagytuk. Ezért aztán visszadöcögtünk a 2-es villamossal a Borárosra és visszavittük a könyvtári könyvet.

Feltett szándékom volt, hogy csak beadjuk a kötetet és megyünk is, de ezt keresztülhúzta mindkét fiú: Máté könyveket kezdett nézegetni, Tomát pedig a játszósarok bűvölte el. Örülök is neki, hogy mindketten szeretnek könyvtárba járni, Mátéval tervbe is vettük a napokban, hogy elmegyünk a hozzánk közelibe, de gondoltam, hogy onnen ne vegyünk ki semmit, mivel nincs túl közel… No, hát ez nem jött össze 🙂 , Máténak találtunk egy tényleg jó, izgalmas és azt hiszem neki való könyvet, így ezt nem hagyhattuk ott 🙂 . A címe A Vermeer-rejtély, amelyben két gyerek nyomozni kezd és egy titokzatos, évszázados bűntényre bukkannak. A könyvet egy amerikai, kortárs írónő írta, szóval azt hiszem modern szemléletű és nyelvezetű, mert mostanában nagyon nehéz olyan könyvet találni Legnagyobbunknak, ami érdekli is és nem is tartja gyerekesnek 🙂 … Talán bejött, este már olvasni kezdte és jó sokat haladt is benne.

Nehezen jöttünk el, azért is, mert Legkisebbünkön a nyűgösség jelei kezdtek jelentkezni, állandóan bújócskázni akart (és egy ideig bújócskázott is Mátéval), aztán végül csak sikerült valahogy kituszkolnunk a könyvtárból hiszti nélkül, úgyhogy sietősen a hév felé vettük az irányt. Jócskán sötétedett már, amire a kocsihoz értünk, a kölcsönzés és az ezzel járó mindenféle ugye nem volt betervezve, de sebaj, majd legföljebb januárban is hajózunk egyet 🙂 …