Egész pontosan hétszer, ennyi fa került ki elsősorban Toma kezei közül 🙂 . Nem vitás, hogy megihlettek minket az őszi fák, tulajdonképpen hetek óta ezeket készítgetjük, ráadásul tényleg nagyon jók lettek! A legjobb az egészben, hogy nagyrészt Toma csinálta őket és jó néhány teljesen a saját ötlete és kivitelezése volt.
A legrégebbiek a rajzolt kis fáink, amiknek én pingáltam a törzsét és az ágait, Toma pedig a leveleket rajzolta rá:
Aztán gondolom a diógyűjtések emlékére, a következő fánk tele lett dióval, közben pedig annyira aranyos volt Legkisebbünk a Dióbél bácsis versikét mondogatta, csak úgy, magától, majd rázendített a De jó a dió című dalra – szuper édes volt 🙂 – amit az oviban tanultak, de nem emlékezett rá pontosan, úgyhogy kisegítettem a szöveggel, de ez azóta is nagy kedvenc, állandóan énekelgeti, főleg a második versszak és főleg a vége miatt, amit csudajó helyett csudijóra költöttünk át 🙂 . Most már inkább leírom:
De jó a dió, fütyül a rigó, vidám dala száll, élni jaj, de jó!
Gyere te rigó, itt van a dió, héja ropogós, bele CSUDIJÓ! (Hogy mennyit számítanak a kis apróságok 🙂 )
A következő eresztés – ami sok nappal később történt – lett azt hiszem a teljes siker, mindenféle szempontból: Toma kérte, hogy fessünk, már saját maga rajzolta-festette a törzset és még új ötletei is voltak, így mindjárt három fa készült 🙂 :
Az elsőt hosszú ideig ihlette egy Duna-parti sárgába borult fa, ami mellett naponta elmentünk kocsival és mindig megcsodáltuk, innen jött az ötlet, hogy fessük le. Vízfestékes lett a törzse, amit ő festett meg, ujjfestékkel kerültek fel a levelek:
A következőt zsírkrétával rajzolta meg kis segítséggel, aztán jött a pöttyözés:
A harmadik ötlete gondolom az oviból jött, mert legutóbb ott festettek kézlenyomattal. Nagyon aranyos volt Toma, befestette a saját és az én tenyeremet is, úgyhogy ez utóbbi kicsit közös mű, de annál értékesebb, ebből is nagyon szép színes lombkorona lett, teljesen szabad alkotás, a törzset utólag pingáltam rá 🙂 :
Ez utóbbi három fa annyira jól sikerült, hogy bekeretezem és kirakjuk őket valahová a lakásban, tényleg nagyon szépek lettek 🙂 ! Ráadásul jól is fognak mutatni, mert mindhárom nagyobb, A4-es rajzlapra került, szóval a falon a helyük 🙂 !
A következő fáink már az őszi szünet első napjaiban készültek, mondjuk az elsőnek a leveleit színezte ki Toma talán a legrégebben, egy tanulós napon szerintem, én pedig kivágtam és az ugyancsak zsírkrétával rajzolt törzsre Legkisebbünk nagy boldogan felragasztotta 🙂 :
A legutolsó fa “levelei” is már hetekkel ezelőtt elkészültek, azon a hétvégén, amikor a három fafestés kreálódott, ugyanis krepp papírt vagdosott Toma akkor apró fecnikre,
amiket szépen eltettem, ő pedig most a szünet kezdetén ugyancsak a rajzolt fájára ragasztotta, persze jó alapos ragasztózás után 🙂 :
Az volt a legjobb az egészben, hogy elég volt a lapra szórni a papírdarabokat, egyből rajta maradtak 🙂 :
Azt hiszem az őszi fákat kiveséztük – bár még lenne ötletem 🙂 – talán most már új vizekre evezünk 🙂 …
