Ezek vannak nálunk és még bizonyos szinten biztos, hogy lesznek is egy darabig… Tegnap előre megfontolt szándékkal Toma nem ment oviba, pusztán azért mert biztos voltam benne és ez estére be is bizonyosodott, hogy ovival, alvás nélkül, délutáni-esti reptérlátogatással nagyon sok lenne neki a nap, ezért tegnap itthon maradt és aludt, ameddig jól esett neki (jó későn kelt fel, hiába na, fárasztó a két napos ovis lét 🙂 …). Ma pedig ugyancsak előre megfontoltan Máté nem ment suliba, mert két nappal ezelőtt váratlanul kiderült, hogy ma is két dolgozatot írnak, amire ugye lehetetlenség lett volna készülnie úgy, hogy előző nap estig a rég nem látott barátjával örömködik 🙂 . Felhívtam az osztályfőnökét és elmondtam neki, hogy mi van most nálunk – az egyik dolgozat az övé lett volna – Judit nénit ezért (is) szeretem nagyon, mert teljes megértéssel annyit mondott, hogy csak nyugodtan 🙂 , a doga megvárja 🙂 , majd jövő héten megírja 🙂 …
Tegnap mozgalmas napunk volt nagyon, Tomával délelőtt elmentünk a Jászaira, ugyanis ott van egy idegen nyelvű könyvesbolt, ahol angol gyakorló könyvet lehet venni Máténak. Legkisebbünk persze nagyon élvezte az egészet, leraktuk a kocsit a Közvágóhídnál, a kettes villamos végállomásánál, mert azzal mentünk a másik végállomásig a Jászaira. Úgy látszik oda mindig napsütésben jutunk el, tavasszal és most ősszel kétszer is – legutóbb, közel egy hete – így jártunk ott 🙂 .
Már vannak kedvenc részei is Tomának, egy alagútszerű aluljáró, ahol már tavasszal is rengeteget rohangált.
Ahogy mentünk át a téren, elkapott minket egy gyönyörű pillanat is, amikor a fákról, álomszerűen hulltak ránk a színes levelek, mi pedig csak néztünk fölfelé és ámultunk, csodás volt az egész, megmarad örökre a fejemben…
Hazafelé még két akciós virághagyma, egy nárcisz és egy krókusz is beugrott a táskámba, azt nem tudom mi lesz belőlük november eleji ültetéssel, de majd meglátjuk 🙂 … A Parlamentet mindig megcsodálja Toma, hihetetlen de így van, ez a kedvenc képem a villamosból fényképezve:
Ahogy hazaértünk egy gyors ebéd után, az egész családdal, na meg Zsuzsi barátnőmmel a szomszédból – ő is és az ő családja is régi barát velünk és a most hazatérő barátainkkal is – már ültünk is a kocsiba és mentünk a reptérre, Apa és én is a saját kocsimmal mentem, hogy mindenki és még a csomagok is beférjenek, sőt, még egy ismerős jött eléjük autóval, mert csak így fértünk el a bőröndökkel együtt.
A viszontlátás az nagyon jó és nagyon furcsa volt egyszerre 🙂 és ezek most Máté szavai voltak, de így igaz… Mindenki két perc alatt felvette a fonalat, Máté és Beni egyből megtalálta a hangot, mintha soha nem váltak volna el egymástól 🙂 … Az egészben a legédesebb az volt, hogy Toma úgy beleolvadt ebbe az egészbe, mintha mindig is ismert volna mindenkit 🙂 … Na, ehhez azért hozzájárult az is, hogy a felnőtteken kívül a három fiú is ajnározta 🙂 , és Máté után szabadon, hirtelen Benivel lett a legjobb viszonyba (vajon miért 🙂 ), ment utána, ölelgette 🙂 (!), nem akart tőlük hazajönni 🙂 , és folyton azt kérdezgette, hogy mi mikor megyünk át újra és ők mikor jönnek hozzánk 🙂 ?
Erre nem kell sokat várni mondjuk, Máté már Benivel mára is szervezkedett valamit – hogy mi jön ebből össze, azt azért nem tudom, tekintettel a holnapi iskolára és újabb dolgozatokra – pénteken a szomszédba megyünk össznépileg valami bulifélére, de sejtem, hogy nem lesz ez ilyen merev, hozzánk is jön mindenki, nemcsak holnap, hanem a hétvégén is, szóval van egy olyan sanda gyanúm, hogy nehezebb lesz kordában tartani ezt az egészet, mint ahogy azt előre gondoltam 🙂 …
