Maratoni hétvége

Úgy volt, ahogy előre borítékoltuk, sőt, még túl is teljesítettük ezt a hétvégét 🙂 … Most én leginkább időt kérnék, mert péntektől vasárnapig valahogy egybefüggő volt ez a pár nap. Nagyon jó volt, de nagyon felkavaró is, néha nehéz volt váltani a 3 és fél éves kihagyás után, mindenki ugyanaz volt, de mégis más, gondolom ez ránk is igaz, de ezt még nem volt időm megkérdezni az illetékesektől 🙂 …

Toma ma itthon maradt, ezt reggel döntöttem el, ugyanis ájultan aludt sokáig szegénykém 🙂 , sok volt szerintem neki ez a pár nap, mint ahogy mindenkinek, csak Máténak mennie kellett suliba, nem volt mit tenni… Már pénteken éjjel 11-ig trécseltünk itt a szomszédba, a gyerekek lelkes közreműködésével beleértve Tomát is. Aztán szombaton a délelőtti főzést kivéve ott folytattunk mindent ahol abbahagytunk, átmentünk Beniért, hogy áthozzuk hozzánk, ahol órákra leragadtunk, majd késő délután keveredtünk haza Benivel együtt, aki természetesen nálunk aludt 🙂 és jó sokáig fent vircsaftolt Mátéval és egy ideig Legkisebbünkkel is 🙂 és persze jó későn keltek reggel is 🙂 , ez itt részlet a pizsama party-ból 🙂 :

Arra készültünk, hogy az ugyancsak maratoni tanulnivalók miatt reggeli után hazavisszük, de persze nem így lett 🙂 , már jócskán benne jártunk a délutánba, amikor hazaszállítottuk 🙂 . Viszont, a tanulnivalóval iszonyúan elcsúsztunk, és ez már így felsőben nem is olyan vicces, lógó nyelvvel segítettem Máténak a háziban, töriből ma kivette a szabadnapját – ezt félévente lehet megejteni – de még így is rengeteg sok mindent kellett behozni és még erre a hétre is minden napra nagyon sok van. Ez most pont egy olyan időszak a suliban, amikor dolgozat dolgozatot követ, Máté szegénykém meg szívja a fogát, hogy ahelyett, hogy a legjobb barátjával lenne, valószínűleg csak pénteken találkozik vele (amúgy ez tényleg borzasztó)… Mi felnőttek azért talán többet tudunk majd találkozni, de ez sem biztos, ugyanis a másik oldalon is rengeteg intézni való akad, na meg más családtagokat is meg kell látogatni azért a hazaérkezetteknek, de a hétvégékre azért egy ideig úgy néz ki, lesz programunk 🙂 …

Kicsit tömény volt most minden és furcsa és más, de jó nagyon, azt hiszem még szoknunk kell ezt az új felállást, más volt belelépni a megszokottba, ami már egy kicsit bő ránk. Nagyon érdekes volt, hogy ezek alatt az évek alatt mennyire átformálta a mi barátainkat a kinti élet, lelassult talán számukra minden itthon, egész más az ottani mentalitás, nagyon sok mindent furcsálltak, még a fél 5 körüli sötétedés is szokatlan volt, mert Kanadában ez 6 körül történik, állítólag sötétek az utcák, az iskola meg teljesen más dimenzió lett számukra, hogy csak párat említsek a sok közül 🙂 … Ugyanakkor mégis minden olyan otthonosan ismerős volt szerintem mindenkinek, nekik is velünk és fordítva is, a gyerekek pedig elképesztően rugalmasak, szinte semmit sem vettek észre ebből az egészből, mint ahogy nálunk is ezek inkább mellékes zöngék. De! Egy kicsit az előbbiek hatására más szemmel néztem magunkra és érdekes volt, amit megpróbáltam kívülállóként látni, valahogy tényleg máshogy élünk itt Közép-Európában, sőt, talán még Európában is, és nem biztos, hogy tetszene ami ott az óceán túlpartján van – néhány kivételtől eltekintve – de ugyanakkor meg annyira tág és nagy ez a világ, lehet, hogy azzal, hogy csak itt élünk, beszűkülünk, talán nem is kicsit…

Filozofikus volt ez a pár nap tényleg, talán ez volt a legfárasztóbb része és minden bizonnyal még ez folytatódni fog…