…legalábbis magamhoz képest, és lehet, hogy hétvégén sem lesz úgy írni időm, ahogy én szeretném (ha csak nem éjszaka, de mostanában az is nehezen megy, ugyanis elalszom 🙂 )… Viszont olyan jól esett, hogy hárman is írtak nekem kedves blogtársak 🙂 , és kicsit el is szégyelltem magam, mert az utóbbi pár napban én sem voltam nagyon aktív másoknál, (sőt, volt, hogy olvasni sem volt időm benneteket), pedig én is rendszeresen nyomon követek mindenkit…
Az időhiánynak pontosan nem tudnám megmondani az okát, azon kívül, hogy itthon vannak a barátaink nem történt más dolog (bár gyanítom, hogy ez is elég :), de a viccet félretéve, hét közben nem is nagyon találkoztunk, csak mi felnőttek, a gyerekek nem, természetesen az iskola és a rengeteg tanulnivaló miatt. Valahogy besűrűsödtek a dolgok minden téren nálunk, itthoni munkák, elintézni valók és az asszisztálás, Máténál tanulás ügyben. Nagyon nehéz héten van túl, szerintem megint szuperül teljesített, de nagyon meg kell ezért dolgozni mostanában. Nem is a tanulnivaló nehéz, hanem inkább sok, mint ahogy ezt annak idején a főiskolán állapítottam meg olyan sokszor, azt látom, hogy egyszerre rengeteg dologban kell helytállniuk.
És még annyi mindenről tudnék írni, remélem fogok is, de most megint mennem kell, Máténak beszerveztem az angol tanárt délelőttre, tulajdonképpen ő szerette volna, mert nem érti rendesen a nyelvtant és a tanáruk most bekeményített ez ügyben – erről is tudnék írni, eddig nem nagyon foglalkozott ezzel a dologgal, most meg kitalálta, hogy számon kéri azt amit nem is gyakoroltak eddig, de úgy, hogy most sem gyakorolnak, csak addig irat dogát, amíg meg nem tanulják… Ebéd után pedig Beni és a keresztfiunk jön hozzánk, gyanítom, hogy itt is alszik, legalább az egyik, szóval a többit majd máskor írom le 🙂 …