Hasonlított az előző hetihez, csak még több minden volt benne… Ami egyrészről nagyon jó, másrészről fárasztó is tud lenni és most ez utóbbi hatását igencsak érezzük 🙂 . Már megint a péntekkel indult a dolog, átmentünk Beniékhez, mivel nekik ugye most nincs kocsijuk, így mi vagyunk mobilabbak. Eredetileg átjött volna hozzánk, de most mi maradtunk inkább, amiből megint estig tartó együttlét lett, mivel Máté másnap angol tanárhoz ment, arra jutottunk, hogy ne most legyen megint nálunk alvós buli, hanem inkább szombaton. Megint rengeteg ideig beszélgettünk, a gyerekek meg szétfocizták magukat, ha nem kint, akkor lent a nagy pincébe (ami szinte tornaterem 🙂 ), így este miután hazakecmeregtünk, mindenki kidőlt, hogy aztán reggel összekapjuk magunkat.
Én Mátét átkísértem pár utcával arrébb az Ildi tanárnőhöz. Meglepő módon nem ismertük egymást, talán néha a férjét láttam a környéken, de abban sem vagyok biztos. Bár mondták, hogy ők vagy dolgoznak, de ha nem, akkor inkább a kertben vannak, a férj szokott ritkán biciklizni járni. Azt gyanítottam, hogy nem rajtunk múlt a dolog, mert mi azért sokszor vagyunk kint a Duna-parton 🙂 , de azért meglepő volt. Egyébként nagyon szimpatikusak, már idősebbek, Ildikón látszik, hogy kedves, de szigorú, szerintem jó kezekben lesz Máté. Utólag azt mondta, hogy egész jól tudja Legnagyobbunk az anyagot, gyakorolni azért kell vele, de talán arra szolgálnak ezek az órák, amire én gondoltam: hiánypótlásra. Most év végéig megbeszélés szerint jár majd – mert a tanárnőnek sincs túl sok szabad ideje – aztán januártól, ha időben is összejön, akkor rendszeresen megy majd Máté.
Szombaton még a főzést is kihagytam, Apuci főzött, értsd a kínaiból hozott ebédet 🙂 , mert elment az idő az angol órával, ami meg maradt, azt inkább egy kis takarításra fordítottam. Délután átmentünk Beniért és a keresztfiunkért, (a harmadik tesó éppen barátozott, de jött volna ő is) és bár megint úgy mentünk, hogy csak megyünk és jövünk, nem is tudom mit gondoltam 🙂 , ugyanis a nagyijuknak volt éppen a szülinapja, persze, hogy leragadtunk ott jó sokáig, tortáztunk, beszélgettünk, még az ő barátai is ott voltak, szóval igencsak elment megint az idő… Amikor egyszer végre hazaértünk már persze sötét volt, és mivel ez olyan nem főzős nap volt, pizzát rendeltünk a fiúknak 🙂 . Egyébként nagyon jól telt az idő, jó volt velük beszélgetni, végre a nagy keresztfiunkkal is (már 17 éves), az meg szívet melengető volt, hogy mennyire jól kijönnek Tomával, mintha mindig is ismerték volna egymást, most Szamival (ez a keresztfiunk beceneve) volt teljes egyetértésben Legkisebbünk, olyan jókat kacarászott vele, hogy csak na 🙂 ! Az meg olyan furcsa, hogy régen Szami volt a nagy buszos, most meg Toma vette át ezt a szerepet – na jó régebben Máté is, csak Toma most jobban – és ez most remek közös témának bizonyult, ráadásul még egy közös buszozás is felmerült 🙂 ! Megint fociztak kint és bent, felhívták skype-on Beni kanadai barátját is, jó kis motiváció volt Máténak az angol szempontjából is 🙂 , bár egyelőre ENSZ megfigyelőként vett részt a dologban 🙂 .
Mindenki itt aludt persze, amire minden elcsendesült jó sok lett már megint az idő, egyedül Toma ment viszonylag időben aludni. Másnap aztán csak 11-ig volt időnk, mert megint bezsúfolódtunk, Máté a második és most egyelőre utolsó angol órájára ment át, én Tomával bábszínházba mentem a közeli művházba, Apa pedig hazaszállította a maradék fiú népet. Ráadásul mi nemcsak bábszínházaztunk, hanem kiélveztük az ottani programokat is ugrálóvárral, vasútmodellekkel (amiről külön majd írok még, mert nagyon jó volt) így kicsit megkésve értünk haza, itthon pedig mindenki nagyon várt minket, még szerencse, hogy indulás előtt a rizst megfőztem és a fasírozottat is összekevertem, csak sütni kellett már, mert mindenki az éhhalál küszöbén ingadozott 🙂 .
Délutánra mindenki kitikkadt, tényleg elfáradtunk azt kell, hogy mondjam, mindenki elaludt, engem kivéve, Toma Apával, Máté csak úgy a nappaliba, én meg csak azért nem mertem, mert nem tudom mi lett volna Máté tanulnivalóival, ha én is jól elalszom és ki tudja mikor ébredek fel 🙂 … Előre akartunk pár tananyagot átvenni, de megint csak éppen a hétfőre való dolgokat tudta Máté befejezni, úgyhogy akárhogy is nézzük, most jött el a pillanat, hogy hétvégére, ha nem is teljesen, de részlegesen pihenőt kell fújni, mert ez látszik, hogy sok már. Bár az is igaz és tudom én is, hogy csak pár hétig vannak itthon Beniék és nyilván ők is, mi is, Máté-Beni meg főleg minden percet ki akar használni, de valahogy pihenni kell egy picit. Már csak azért is, mert amire ezt így jól elhatároztam, Mátéért délelőtt el kellett menni a suliba, hasfájása van – túl szép volt ez a betegség nélküli nyugalom – nem tudom mi lesz belőle, lesz-e egyáltalán valami, majd elválik holnapra, de szerintem ha összeszedett is valamit, ahhoz köze van a kisebb kimerülésének is, szóval lassítani kell a tempón.
Arról nem is szólva, hogy a hétvégi Dumaszínházas jegyekért ma kell elmennem, mert félrerakattam őket Máté kérésére, szóval addigra nem ártan meggyógyulni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: