Heti

Ez a hetünk betegesen telt, legalábbis ami Mátét illeti. Valami hasfájós nyavalyát szedett össze, első két nap azt hittük, hogy valami más probléma van, mert gyomorsavra utaló tüneteket mondott és produkált, a doktor néni sem tudta eldönteni, hogy merre hajlik a dolog, de mivel nem volt ijesztő, sem súlyos, azt javasolta, hogy várjunk, ha egy két nap múlva nem szűnik a tünet, akkor tovább küldi gasztroenterológiára, esetleg a reflux produkál ilyesmit, de azért örülök, hogy nem erre ment a dolog. Rövidesen ezek a panaszok eltűntek, viszont maradt egy kis hasfájás, elég nagy levertség és hőemelkedés. A legrosszabb az volt, hogy amikor azt hittük dél körül, hogy szinte jól van és meggyógyult, délutánra szinte mindig rosszabb lett a dolog és hőemelkedése lett. Úgy érzem, hogy az egész betegségben nagy jelentősége volt a kimerültségnek, ugyanis a korábbi héten dolgozat, dolgozatot követett a suliban (egy nap sok), de a korábbi hetek sem voltak éppen könnyűek, minderre rátett Beniék hazaérkezése és a teljes erőből tanulásból, a teljes erővel szórakozásba lendülés 🙂 …

Egyébként is ez a hatodik osztály teljes meglepetés nekem is, azt hittem/tük ugyanis, hogy nehezebb biztos nem lesz mint az ötödik, nagyjából a tanulnivaló nehézsége és főleg mennyisége sem változik. Ehhez képest el vannak szabadulva valahogy a követelmények, nyakló nélkül írják állandóan a röp- és egyéb dogákat, sokan rontottak, még a jó tanulók közül is, egészen meglepő jegyeket visznek még ők is haza (néhányan még egyest is!), ami eddig soha nem fordult elő… Biztos szerepet játszik ebben a hormonok tobzódása, vagyis a kamaszodás, de azért úgy látom rendesen benne van, a néha már határokat feszegető követelményrendszer is! Máté még így is egész jól veszi a dolgokat – legalábbis, ami a jegyeket illeti – egy hármasa csúszott be eddig, sok ötöse van, de vannak négyesek is azért, ami nála is szokatlan volt mindeddig. Ezt én persze egyáltalán nem bánom, de sajnos úgy látom, hogy a nagy lazulásra buzdításom sem válik be, mert még ha sikerül is leadnia az igényekből, ha beszed egy kevésbé jó jegyet (például négyest 🙂 ), akkor már azon tűnődik, hogy hogy fogja kijavítani 🙂 … (menthetetlen a gyerekem 🙂 …) Ő maga mondta éppen tegnap, hogy ha például a kanadai iskolarendszer lenne itt, ahol néha van házi, tanulni meg nem nagyon kell 🙂 , akkor rohanna minden nap az iskolába, mert ezt leszámítva nagyon jó hely az 🙂 !

Toma meg vaklármaként itthon maradt kedden, ugyanis nagyon fáradt volt, hagytam is aludni, főleg azért, mert csúnyán köhögött reggel és azt hittem, hogy ez valami betegség kezdet 🙂 , de amikor felkelt és alaposan kifújtuk az orrát – ami lehet, hogy a száraz levegőtől volt úgy tele, mert amióta két éjjel ment a párásító, már nincs ilyen probléma 🙂 – a köhögést is szinte elfújták 🙂 . Szerdán pedig tudtuk, hogy nem lesz ovi, ugyanis az utolsó fogorvosos látogatásunkat ejtettük meg, így a hét közepéig ő is itthon leledzett. Ma már visszatért az oviba, és egyre ügyesebb, végre megszűnt a sírás minden fajtája 🙂 – jó, hát örülök, hogy novemberre és nem áprilisra 🙂 – úgy néz ki, hogy Bence lesz a legjobb barátja, már benyújtotta az igényeket, hogy kit hívjunk át játszani, Bence persze köztük van és még egy rakat másik gyerek 🙂 , nagyon szereti a tornaórát az oviba, kedden azt sajnálta a legjobban, hogy arról lemarad 🙂 , ma meg már karácsonyi hangulatunk kerekedett, mivel Toma egész délután ilyen dalokat énekelget, ugyanis már a karácsonyi műsorra készülnek a csoporttal 🙂 .

Az biztos, hogy nekem is jól esik mindig, ha itthon vannak, nem kell időre jönni-menni, készülni. Szintén Máté fogalmazta meg jól, hogy az a jó ilyenkor, hogy nem kell sokáig tanulnia (!), amikor egyébként is elég fárasztó már önmagában is a suli, és nem kell készülni állandóan, na meg azon idegeskedni, hogy mivel mikor és hogyan végez… Én meg nem haladtam semmi pakolnivalóval, meg ablakpucolással, meg nagytakarítással és ha ez így halad, akkor nem tudom mi lesz… Viszont elég jól éreztük magunkat ezen a héten, ami nem egy utolsó szempont 🙂 !