Fogorvosos bónusz-nap

Ez még szerdán történt és most jó darabig nem is megyünk többet fogorvoshoz Tomával, aminek persze nagyon örülök! Ez a tömés egyébként is iciri-piciri volt, annyira, hogy valamilyen fényre keményedő tömést rakott be neki a doktornő, szóval még csak keverni sem kellett valami tömőanyagot. Nagyon gyorsan, kábé 10 perc alatt végeztünk is, bár a múltkori, a több mint fél órás tömés megtette hatását Tománál, nagyon nem akaródzott neki ott ülni a székben 🙂 , de most is hősiesen viselt mindent, bár amire feleszmélt, hogy tulajdonképpen mi is történik, már majdnem vége is volt a dolognak 🙂 . Abban maradtunk, hogy fél év múlva újra megyünk ellenőrzésre Tomával, nehogy megint elinduljon valami folyamat a fogainál és én azt hiszem, hogy utána is még egy jó darabig fél évente megmutatom neki Legkisebbünket, biztos ami biztos alapon. A 10 perc után olyan boldogan ugrott fel Toma a székből, meg is kérdezték tőlünk, hogy most ilyenkor visszamegyünk az óvodába, amire beavattuk őket, hogy nálunk a fogorvosos nap, az ünnepnap 🙂 , ilyenkor szabadnap jár a szenvedésekért, utána pedig járműves program következik 🙂 . Nagyon tetszett nekik az ötlet úgy láttam, talán azért is, mert így tán ők is jobb színben tündökölnek a gyerkőc előtt 🙂 …

A múltkori hévezés után, most csak buszozás következhetett 🙂 – a szenvedély az szenvedély 🙂 – voltak is mindenféle ötletei Legkisebbünknek, de azok vagy nagyon messzire vittek volna minket, vagy nagyon sokáig tartottak volna vagy mindkettő, így aztán rábeszéltem, hogy menjünk a mi közeli kis járatunkkal, amivel úgyis rég voltunk már, utána pedig mivel Máté is otthon volt és csodálatosan szép napsütéses időnk volt, kimegyünk a Duna partra hozzánk. Így aztán rövid kis ajándék úrhajózás után,

leraktuk a kocsit a buszvégállomásunknál és mentünk egy kört a busszal,

közben azért a nagy buszvégállomásnál sétáltunk egyet és megnéztük természetesen a sok buszt is, aztán hazadöcögtünk a járatunkkal. Utána már Mátéval mentünk ki egy picit, mert tényleg olyan csodálatos idő volt, hogy Toma még meg is kérdezte, hogy tavasz van-e 🙂 , mondjuk tényleg megtévesztő volt. A fiúk fociztak egy kicsit a kertben,

akkor, már nem először úgy tűnt ráadásul, hogy Máté is szinte meggyógyult, amire azért délután megint rácáfolt 🙂 . Utána pedig kimentünk egy kicsit a partra, nagyon jó volt végre ráérősen járkálni és élvezni az egész pillanatot, a csodaszép időben a ligetes partszakaszunkat, ami gyönyörű ilyenkor és ami olyan jóleső itthoni biztonságléttel párosult 🙂 . A fiúk hol egymást kergették, hol a Toma által felkutatott botok lényegültek át fegyverekké, még jó, hogy Máté mindig kapható egy kis szórakozásra 🙂 …

Annyira jól éreztük magunkat, hogy csak azért mentünk be a végén, mert mindenkit hajtott már az éhség, így is kora délutánra sikerült megejtenünk az ebédet. De egyáltalán nem bántuk, ez a fogorvosos nap eddig tényleg mindig ünnepnap volt, most is úgy éreztem, hogy ajándék volt ez a szép délelőtt, ráadásul mindkét fiúval megspékelve 🙂 …