Reggel hét óta, újra a Heim Pálba vagyunk Tomával… De most, hogy ne legyünk unalmasak kruppal jöttünk be, miután hajnalban túl lettünk az első igazi kruppos rohamon, amiben volt levegő utáni kapkodás, paplanba bugyolálva a terasz ajtónál ácsorgás, végül már nyugodtabban kórházba igyekvés. Holnap reggel dől el, hogy hazamehetünk vagy élvezzük még a kórház nyújtotta szolgáltatásokat 🙂 … Túl szép volt már így is, hogy szeptember elseje óta semmi baja sem volt Legkisebbünknek (csak a bátyjának 🙂 ), bár szívesebben kezdtem volna formába lendülni mondjuk egy megfázással… Azért már látni vélem a gyógyulás szikráit, igaz azt nem tudom, hogy ez mire lesz elegendő, lévén, hogy teljesen kezdő vagyok ez ügyben és ilyen szikrákat már délután is látni véltem, aztán mégis itt vagyunk még mindig 🙂 . Most éppen a kis Drágám alszik, én meg inkább befejezem a pötyögést (bár lenne miről írnom), mert így mobilról ez a művelet rém fárasztónak tűnik és a szemeim is kiesnek, ha olvashatatlanul sok a hiba, az is az utóbbi két problémának tudható be 🙂 .