Még tegnap sem gondoltam volna, hogy bármiféle adventi hangulatba kerülünk, sőt, csak úgy néha jutott eszembe a hétvégén, hogy az első vasárnap lesz a tegnapi… Hát, ha hangulatba nem is jöttünk teljesen, azért csak előbányásztam a polc mélyéről egy négy darabos gyertyát (egy picit már égettük máskor is 🙂 ), meg a tálját, amit egyébként is az idei adventi koszorúnk alátétének szántam, a gyertyákkal együtt lettek volna úgymond a koszorú, amihez a múlt héten akartam beszerezni a hiányzó koszorúalapot esetleg pár díszítő vackot, de ez ugye érthető okokból teljesen elmaradt és feledésbe merült 🙂 . Nem baj, majd jövő hétre meglesznek (vagy nem 🙂 )… Mindenesetre azért este meggyújtottuk az első gyertyát és azt hiszem jót tett, nekem legalábbis mindenképpen, a családból még Legkisebbünk volt fogékony rá, egyébként is imádja a gyertyákat, elfújni is 🙂 , de nekem mindenképpen használt, tényleg mindig elámulok, hogy a gyertyaláng mennyire jótékony hatású 🙂 … (azért kicsit szürreális is volt, mert ugyan szimbolikusan, de úgy éreztem, mintha valami krach után, a romok kellős közepén égetném a gyertyát 🙂 )…
Sokat számít persze mindebben, hogy úgy látom Toma szinte már jól van, rossz volt látni a múlt héten néha olyan kis elesettnek, rosszkedvűnek, nyűgösnek, de erről majd úgyis írok még.
Talán segített össze is kapnom magamat, ugyanis nagy terveim vannak az idei adventre, szeretnék minden napra a szokásos adventi naptáras apróságok mellett, valami közös kis készülődést, ténykedést összehozni. A terv már régóta megfogalmazódott a fejemben, de mindig azt gondoltam, hogy ilyesmire én alkalmatlan vagyok – fogalmam sincs, hogy működik még mindig a heti menüzésem 🙂 – nem erényem ugyanis a nagyon előre tervezés, beszerzés és hasonlók, na, meg úgyis elsodornának a hétköznapok, gondoltam én eddig 🙂 . A bátorságot végül Enikő adta meg 🙂 , aki tavaly összehozta, amiről én eddig csak ábrándoztam 🙂 , szóval megadta a lökést – innen is köszi Enikő 🙂 – de azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tavaly decemberben főpróbát tartottam úgymond, hiszen közösen készülődtünk akkor is, ha nem is minden nap, de rendszeresen, csak nem előre megtervezetten, amit itt a blogon persze meg is örökítettem 🙂 .
Most a mindennapos készülődésünkben azért könnyebb napokat is beiktatok, tervezem, hogy lesz amikor az angyalka mesét hoz vagy színezőt, aztán lesz sok kézműveskedés és – hogy Mátét is bevonjam egy picit az előkészületekbe – mindenképpen lesz több süteménysütős, édesség készítős napunk (tavaly is a tapasztalat szerint közösen ez működött a legjobban 🙂 ), filmnézés és egy-két adventi program is, mert erre mindkét fiú örömmel kapható 🙂 . Azért nem tagadtam meg annyira magamat, ugyanis az előkészületeket múlt héten akartam megejteni, így most csak a fejemben vannak meg egyelőre a kellékek, azt viszont nagyjából már tudom, hogy miket készítünk majd, így talán annyiból jobb is, hogy maximum egy hétre tervezek előre, legalább jobban tudok alkalmazkodni az aktuális dolgokhoz 🙂 .
Úgyhogy holnaptól adventezünk egészen karácsonyig, legalábbis a tervek szerint 🙂 …
Meglepődtem én is saját magamon, hogy azért megviselt ez a pár napos betegség (nem szokásom, általában sikerül a jó oldalát nézni még az ilyesminek is), pedig tudtam, hogy nincs nagy baj – bele sem merek gondolni ott mi van, ahol nagy baj van… Bár lehet, hogy ebben a megviselődésben benne van, hogy ez már igencsak a sokadik rövid időn belül. Nekem nagyon tetszik, ahogy próbálod megteremteni nálatok is azt, ami úgy érzed, hogy hiányzott. Egyébként az adventi készülődés nálunk sem volt szokás, nekem is igényem lett rá, nálunk ez Mátéval jött elő, azóta alakítgatom én is a hagyományainkat, ilyen a közös adventi koszorú készítése, többszöri mézeskalács sütés, adventi vásározás, díszek, dekorációk készítése, és amit nagyon szeretek, az a karácsonyfa feldíszítése 23-24-én éjjel, tehát reggel már áll a karácsonyfa. Ez régebben azért alakult ki, mert amikor Máté aludt kényelmesen díszítettünk, most Toma alszik és ami tök jó, már Máté is segít a díszítésben és jó buli lett belőle, amit kifejezetten várunk 🙂 .
Azt meg nem is csodálom, hogy nem fér bele az időtökbe a minden napos készülődés, még én is parázok tőle 🙂 , de szerintem nagyon jól kitaláltad a meséket 🙂 , gondolom, hogy még ez is nehéz, ha ilyen sokat dolgoztok! Nagyon köszi, ha átküldöd a meséket, de előtte én is küldök neked párat, ha nem bánod 🙂 , nálam is van egy adag, már én sem tudom honnan kaptam 🙂 , nézd meg őket, lehet, hogy van egyezés, ha nem, akkor meg jövőre is jól járunk 🙂 ! És Nektek is nagyon szép adventet 🙂 !
Örülök, hogy jön a hangulat… Nagyon megrázza az embert a gyerek betegsége, de aztán csak feláll, mert menni kell tovább, meg egyébként is, szerencsére meggyógyulnak, és már csak erre szabad koncentrálni, hogy már rendben van minden. 🙂
Nálunk nincs kialakult “kultúrája” az adventnek, vagyis gyerekkoromból nem hoztam magammal, így felnőtt fejjel próbálom kitanulni, ráérezni a hangulatára és átadni magam a várakozásnak. fencinél (jééé, most jöttem rá, hogy miért ez a nickje fencinek! :-)) én is olvastam azt, hogy minden nap csináltak valamit, meg is irigyeltem a hangulatát, de tudom, hogy nálunk ez nem férne bele a napokba. Idén először belevágunk egy sorozatba, minden nap olvasunk egy idevágó mesét, verset. Egy babás fórumban belinkeltek egy minden napra egy mese bejegyzést, onnan lementettem a meséket, kinyomtattam, tegnap este bedugdostuk a fülekbe… és szurkolok, hogy minden este legyen pár perc nyugalmunk, és ne maradjon el egy sem. A linket már nem találom, de ha érdekel, a word-öt átküldöm, ha adsz e-mail címet. Szép adventet kívánok nektek (és magunknak is)!