Itthoni

Péntek estétől, amióta hazajöttünk, próbáljuk lassanként utolérni magunkat… Toma szerencsére folyamatosan javul, szinte már meggyógyult, a krupp-nak már nyoma sincs, már hét közben sem volt, maradt még azonban a betegség második felvonásából egy kis torokfájás, hasmenés és fáradékonyság, na meg persze még 3-4 napig az antibiotikum szedése. A legfontosabb, hogy Toma már kedélyileg is jobban van, visszatért a jókedve és az életkedve, nagyjából már a régi 🙂 .

Persze a nagy öröm után, hogy hazajöttünk, azért mindenkin kijött valamennyire a kórház utóhatása… Toma a javulás mellett a legkiszámíthatatlanabb pillanatokban nyűgösködött vagy hisztizett, ami nem csoda, ezen kívül szinte anyaragacs lett 🙂 , mindenhová velem jött és nekem is így kellett tennem 🙂 , még mesefilmnézés közben is maga mellett tartott 🙂 , de azért Apa és Máté is kapott a ragaszkodásából, az volt a jellemző, hogy semmit sem akart egyedül csinálni 🙂 … A szombat volt a nehezebb nap, akkor még aludni is együtt aludtunk délután – mondjuk rám is rám fért 🙂 – de ez teljesen érthető is volt, idő kellett amire beállt a megszokott rend.

Viszont Máté sem úszta meg “tünetmentesen” azt a hetet, rajta is teljes erővel jött elő az elmúlt pár nap… Hajlamos vagyok bedőlni mostanában a látszatnak, hogy már milyen “nagy”, de ez a hét sok volt neki is, éreztem már szerdán is, amikor másodszor mentünk be a kórházba, hogy ez azért őt is kicsit megviselte, de utána valahogy minden a megszokottak szerint ment, legalábbis úgy tűnt 🙂 . Aztán szombaton ő is nagyon nyűgös volt, tőle szokatlanul mindenen megsértődött, Toma is kifejezetten idegesítette néha – szó mi, szó, nem volt Legkisebbünkkel könnyű aznap – kicsit leültünk beszélgetni is, aztán kicsit jobb lett minden. Örültem is aznap, mert Fradi meccsre volt végre jegyük, úgyhogy délután elmentek, bár a Családfőnek semmi kedve sem volt hozzá, de látszott Mátén, hogy kell ez neki, ráadásul a Zapunak sem volt sok választása, mert még sajtótájékoztatón is részt kellett vennie előtte hivatalból, szóval mentek, örültek is mert győzött a Fradi, úgyhogy az legalább egy jó este volt 🙂 .

A Családfő vitte a prímet szegény egész héten, ami azért sem volt kevés, mert nála az egyik munkájában a sok közül, most van a teljes őrület, leadási határidőkkel és mindenfélével megspékelve, úgyhogy ez most szimplán is nehéz lett volna, hát még ezzel megtoldva. Mert persze minden nap, volt, hogy kétszer is bejöttek hozzánk a kórházba, itthon Mátét igazgatta, tanult vele, ha kellett, beszerzett, vásárolt, elintézett 🙂 , sőt még amire hazaértünk ki is takarított 🙂 ! Én meg amióta hazajöttünk kábé fél- vagy negyed gőzzel működök, este teljesen kidőlök, általában Tomával elalszom 🙂 , napközben pedig próbálom behozni az elmúlt egy hetet itthon is, de talán ma érzem, hogy kezdek magamra találni, a fejemben összeállt a lista is az elmaradásokról, elintéznivalókról, úgyhogy talán beáll már a régi rend 🙂 .