Elmenőben…

Nem számítottam rá, nem készültem rá, pedig lehetett volna… Nem gondoltam, hogy mostanában jön el ez a pillanat vagy inkább ez az út, amire ráléptél és ahonnan már azt hiszem nem lehet visszafordulni… Tegnap bent voltam Nálad, de csak fogtam a kezedet és bíztam benne, hogy érzed azt, amit szeretnék, hogy érezz… Azt hittem valami gyermeki naivitással, hogy minden úgy lesz még sokáig, ahogy eddig és ahogy az utóbbi években már a betegségtől kicsit máshogy, de ünnepeltünk minden évben… Már azt is elterveztem, hogy karácsonykor melyik nap megyünk hozzád, félbemaradt egy teás doboz, amit készítettünk volna Neked, azt hiszem azt már nem fogod használni, nekem pedig itt marad majd örök emléknek… Láttam, hogy nehéz az az út, amin most haladsz, talán még félsz is, én meg már csak azt szeretném, hogy Neked jó legyen…