Jól el vagyok maradva a dokumentálással, pedig eddig minden nap tartogatott valami igazán lélekmelengetőt. Az ötödike például a közös készülődését, ami azt jelenti, hogy végre Máté is velünk ügyködött. Persze megvolt ennek az oka is, hiszen Mikulás előtt egy nappal nem készülhetett más nálunk, csakis mézeskalács 🙂 . Ebben pedig – mint minden sütögetésben általában – mindkét fiú örömmel vesz részt, egyrészt mert Máté is kábé 3-4 éves kora óta sütögeti karácsony környékén többször is a mézeskalácsokat, másrészt pedig ilyenkor általában a Télapó személyesen is eljön hozzánk és persze, hogy saját készítésű mézessel kínáljuk meg 🙂 .
Így aztán a délután a mézes gyúrás, nyújtás, szaggatás bűvöletében telt el. Bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy Dédi miatt azért bennem volt egyfajta baljóslatú várakozás, de erről próbáltam nem tudomást venni, na meg a fiúk is rásegítettek arra, hogy azért ne erre gondoljak egyfolytában. Toma is nagyon ügyes volt, mindenből kivette a részét, boldogan csinált mindent, legjobban persze a szaggatást szerette. Nagyon édes volt, még másnap is, amikor meglátta az elmosott szaggatókat a konyhába, megfogta őket és csak annyit mondott, hogy milyen jó is volt a mézeskalács sütés 🙂 .
Máté volt viszont az igazi nagyágyú, mert amíg én Legkisebbünknek segítettem – na meg a keze alá dolgoztam a bandának 🙂 – addig ő majdnem az egészet levezényelte egyedül: átgyúrta a tésztát, kinyújtotta és kiszaggatta természetesen. Pedig jó sokat, hat tepsire való adagot gyártottunk, ebből négyet Máté töltött meg egyedül, most már csak az hiányzik, hogy bekeverje a tésztát, de szerintem már azt is simán összehozná 🙂 .
Munkában a fiúk 🙂 :
Szaggat a nagy…
…és a kicsi 🙂 :
Jó sokáig, estig szaggatunk, sütöttünk, de nagyon jól telt a délután 🙂 , még azt sem bántam, hogy utána rám maradt a jelentős romeltakarítás…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: