Adventi naptárunk 6. – Mikulás látogatás

Aznap reggel úgy keltem fel, hogy nagyon nehéz volt minden, későn feküdtem, korán keltem, nem tudtam megemészteni azt, ami Dédivel történt… Úgy igazán el sem tudtam képzelni, hogy telik majd a nap, mert tudni lehetett, hogy aznap nagy vidámság lesz itt nálunk, de persze abban is biztos voltam, hogy megoldjuk mi Apucival ezt valahogy, sajgó szívvel ugyan, de valahogy megcsináljuk. Tudathasadásos egy állapot volt az biztos, mert persze fel sem merült, hogy elrontsuk a gyerekek örömét (arról nem is szólva, hogy már minden meg volt szervezve) és abban pedig teljesen biztos voltam, hogy Dédi lenne a legszomorúbb, ha ez kihatna a fiúkra… Arról nem is szólva, hogy a gyerekek radarja persze mindent vesz és Toma, Mikulás egész napján, mint valami jókedély biztos állandóan résen volt, és ahogy megsejtett valamit a lelkiállapotomból, rögtön rákérdezett, hogy ugye nem vagyok szomorú…

Vasárnap az adventi naptárba csak valami apróság került, egy mese a Mikulásról és a meséhez egy kis színező. És persze már reggel nagy volt a boldogság, mert az este kikészített cipőcskékbe, csizmácskákba és még a kiakasztott Mikulásfejbe is 🙂 , rengeteg sok mindent hozott a Télapó 🙂 !

Hozzánk egyébként már nagyon régóta, úgy Máté 2 éves kora óta jön személyesen a Mikulás, ebben talán két év maradt ki, amikor Máté már túl nagy, Toma pedig túl kicsi volt ilyesmihez. A mikulásvárásnak nálunk éppen ezért kialakult hagyománya van már 🙂 , az előtte való napokban megsütjük a mézeskalácsot, aztán amikor megérkezik a nagyszakállú megkínáljuk persze a finomságból, leülünk egy picit vele uzsonnázni, forró csokit vagy kakaót is főzünk neki és természetesen egy nagy tállal csomagolunk is a Mikinek a további hosszú útra (valamint a családi segítőinek 🙂 ) 🙂 .

Mindig a közeli SZOMSZÉDBÓL érkezik ő hozzánk, bár talán most először egy kis hiba csúszott a levesbe, ugyanis nem abból, hanem a másik szomszédból tudott csak jönni hozzánk a Télapó, akiről lehetett tudni, hogy délután négy körül tud ideérni 🙂 . Addig megköszöntöttük Apát is, akinek aznap van a névnapja (így egy picit ő is Miku 🙂 ), és Máté születése óta ez, ezen a napon kicsit mindig háttérbe szorul 🙂 .

Máté egyébként lelkesen segített mindenben, például nyugtatgatta Tomát, hogy nem azért jön később a Mikulás mert rossz volt Legkisebbünk 🙂 , hanem amikor csak hozzá jött még régebben, akkor is volt, hogy már sötét este volt, amire ideért a sok gyerek után 🙂 … Egyébként meg egy kabaré volt mindez Legnagyobbunknak – jól is szórakozott egész nap, de főleg amikor ideért a nagyszakállú – mert a saját szemével nézhette végig, hogy hogyan zajlott minden, amikor ő kicsi volt 🙂 .

Toma már négy előtt az ajtóban toporgott, nagyon aranyos volt 🙂 , és kiabált, amikor feltűnt a piros köpeny. Tőle kérdezte meg a Miki, hogy jó helyen jár-e, mert éppen őt és a tesóját keresi 🙂 , na, mondanom sem kell, hogy Toma alig jutott szóhoz 🙂 ! Először még kicsit fel kellett oldódnia Tomának, de aztán már lelkesen válaszolt a Télapó minden kérdésére, leült vele mézeskalácsozni, (ilyesmire Máté már nem kapható, derogál neki 🙂 , különben is leginkább az egyik sarokban rötyögött 🙂 ),

végül pedig egészen összebarátkoztak 🙂 :

Hozott is mindenkinek olyan ajándékot, amilyet kért tőle, Máté egy jó órát és a számítógépéhez egy kütyüt kapott, Toma pedig az áhított, távirányítós Sam tűzoltóautót 🙂 . Legkisebbünk egész este ezzel játszott, de majdnem mindenki 🙂 , Máté is örömmel irányítgatta a kocsit, de még én és Apa is 🙂 . A Mikulás távozáskor megígérte, hogy jövőre is jön, úgyhogy ezt vehetjük ígéretnek 🙂 .