Az időről

Ami nincs vagy átalakult vagy nem is tudom… Nagyon le vagyok maradva magamhoz és ahhoz képest, amit tervezgettem karácsonyi nagytakarítás ürügyén. Pedig nagyon szeretem a rendet, tisztaságot, de az én mércém szerinti fok az valahogy nincs meg, mert az a teljes alaposság lenne, kiszortírozva mindent, még az utolsó sarkot is letakarítva. Ettől most nagyon messze vagyok, bár az is igaz, hogy nem láblógatás miatt, tudom jól. Mert ahelyett, hogy pörögnék ezerrel magam és a ház körül, leülünk minden nap naptárazni Tomával, Mátéval pedig általában minden nap átveszünk több mindent, lehetőleg minél gyorsabban, egyrészt mert több tantárgy is van mindig, amiből tanulni kell, másrészt ez Máténak fontos dolog, erről már itt is írtam és megvilágosodtam ez ügyben már egy ideje, hogy úgy mondjam, ez olyan szeretetnyelv neki, a többi ügyintézni és ilyen-olyan dolgokról pedig ne is beszéljünk.

A ház viszont csak vár és vár 🙂 , és én most már többszöri újratervezéssel szemlélem a dolgokat takarítás terén, de nem tudok kibújni magamból. Mert tényleg azt is érzem, hogy most van itt az ideje annak és talán most van arra szükség, hogy együtt legyünk és készülgessünk, ez azt hiszem fontosabb, mert ahogy olyan sok helyen hallani erről és ésszel tudja is talán mindenki, hogy nem a csilli-villi lakás fog megmaradni a gyerekek emlékeiben évek múlva, viszont nagyon nehéz ezt megvalósítani. Mert aztán jön az, hogy de mégis! Az meg milyen már, hogy nem olyan az az ablak, nem olyan az a polc, konyhaszekrény vagy mittudomén, amilyennek szeretném látni… Mindegy, meghasonlás mindig ez is, próbálom meglelni az egyensúlyt és ezen még az sem segít, hogy akik ide jönnek, azok szerint itt minden szépnek, tisztának látszik 🙂 .

Idegesít az is, hogy az utolsó percig Mátééknak tanulni kell és nagyon úgy fest, hogy megint a szünetben is, tavaly például ez sem volt ennyire így, karácsony előtt az utolsó héten azért már lazultak. Azért persze nem ezek a legnagyobb bajaim, de ezt most inkább nem írom le. Toma még ezen a héten nem ment oviba, mert vasárnapig az antibigyót is szedte és még eléggé köhög, de “szerencsére” hurutosan, azt hiszem az utolsó hétre még bemegy a szünet előtt, bár nem tudom, hogy viseli egyrészt megint majd az ovit, másrészt pedig műsoruk lesz jövő csütörtökön, aminek a próbáiról ő teljes mértékben lemaradt a betegség miatt, úgyhogy tartogat ez a dolog még érdekességeket azt hiszem.

Drága Dédinknek a temetése december 30-án lesz, ami egy kicsit megkönnyebbülés, így karácsony előtt ezt most nagyon nyomasztó lett volna végigcsinálni, bár nem hiszem, hogy bármikor is van erre jó alkalom… Az advent eddig nagyon összetett, tiszta hullámvasút nekünk, de érdekes módon mégis úgy érzem, hogy valahogy egész mélyen meg tudom most élni…