Ezen a héten itthonülősek lettünk, ugyanis nincs autónk 🙂 . Apának a kocsija szerelőnél van már kedd óta, így ő jár az én autómmal a messzi Dózsa György útra 🙂 , mi pedig éppen ezért csak a legszükségesebbekre mozdulunk ki itthonról. Toma egyébként nem megy már oviba idén, ezt nagy vacillálás után döntöttem el végül, ugyanis még mindig köhögött a hét elején – most már alig – és lehet, hogy Nyúl Béla dolog 🙂 , de az oviban tele vannak felső légúti betegségekkel, na meg hányós vírussal (!) – ami nálunk ugye a mumus – így inkább arra gondoltam, hogy az éppen helyrejövő Legkisebbünket, nem tesszük ki egy szentestére időzített lebetegedés lehetőségének, a többiről nem is beszélve (természetesen a kórházra gondolok). Titkon pedig azt remélem, hogy a szuper új vitaminunk, amit januárra már egy hónapja szed a kis Drágám is, lesz ideje és kifejti jótékony hatását, de legalábbis ebben bízom 🙂 …
Mondjuk van egy kis lelkiismeret furdalásom, ugyanis Toma lemaradt az ovis Lucázásról, mézeskalács sütésről (mondjuk ez utóbbit itthon pótoljuk azért 🙂 ), ezekre egyébként semmiképpen sem tudott volna menni, mivel akkor még antibigyót is szedett. De lemaradt az éppen ma tartandó karácsonyi műsorról is, amire mehetett volna már – bár az egészből nem sokat tudott volna, ugyanis kimaradt a próbákból – ami csak azért fájó egy picit, mert azon a pénteken, amikor utoljára voltunk oviban (a krupp előtt), úgy váltunk el Julcsi nénitől, hogy ő nagyon megdicsérte Tomát nekem és külön szólt, hogy látni szeretné őt a karácsonyi műsorban szerepelni, mivel nagyon ügyes, lelkes volt a próbán és egy alkalom után is remekül énekelt és mondott mindent… Hát! Remélem majd jövőre pótolunk mindent, és azzal vigasztalom magamat, hogy azért nem ez a legfontosabb, Tomán pedig szerencsére nem látszik, hogy búslakodna az ovi után 🙂 …
Máté pedig nyúzza az iskolát, annak minden szépségével és gyötrelmével, ez utóbbi alatt azt értem, hogy ennyi dolgozat a világon nincs, amiket írnak már hetek óta, ha minden igaz, még ma is lesz egy utolsó angolból. Van mindenféle jegye (hármas a legrosszabb 🙂 ), de még mindig azt kell, hogy mondjam nagyon jól tanul 🙂 , van amikor szinte csak ötösöket hoz egyhuzamban… Az biztos, hogy nem lesz kitűnő most félévkor, de pont ez az áldott lazulás volt a cél, több-kevesebb sikerrel össze is jött 🙂 , egy-két négyese csúszik be. Azért nem mindegy egy kis lazítás, mert jövőre az év vége már beszámít a felvételibe (amit Máté is pontosan tud) és ebben az iskolában, a többi sulitól eltérően hetedikben és nyolcadikban félévkor és év végén házi vizsgák vannak matekból, irodalomból, nyelvtanból, töriből, angolból… Rendesen tételek szerint vizsgáznak írásban és szóban, amivel pont azt szeretnék elérni többek között, hogy ne a felvételin találkozzanak először vizsgahelyzettel a gyerkőcök.
Ami biztos négyes lesz most félévkor, az a töri sajnos és azért sajnos, mert mostanra végre megszerette ezt a tantárgyat (ami az én kedvencem 🙂 ), múlt évben úgy volt belőle szín ötös, hogy nem szerette csak tanulta 🙂 (még pár tantárggyal együtt), most meg a History csatornán nézeget pár dokumentumfilmet és egyáltalán sokkal jobban érdekli, mint eddig, de valahogy pechje is volt belőle ebben a félévben a jegyek terén, de nem baj, ahogy ismerem év végére kijavítja 🙂 …
Közben pedig élvezi a karácsony előtti programokat a suliban, nagyon tetszett neki a fővárosi városnézés is, rengeteget fényképezett, sokat mesélt, hogy milyen szórakoztató dolgok történtek velük útközben 🙂 . Megtartották kedden az osztálykarácsonyt is, remek volt az is, hála Judit néninek, aki azért nagyon figyel rájuk, például nem sokan tartanak így bulit sem a gyerekeknek (16-19 óráig), a legtöbb osztály az 5-6. órában lezavarja az egészet. Volt egy kis bibi is a dologban, mindenki megajándékoz valakit természetesen, még december elején kihúzták egymás nevét.
Máténak az egyik lány osztálytársa jutott (nagyon jó kis ajándékot sikerült neki összehozni 🙂 ), Mátét pedig egy másik kislány húzta ki, aki nyilván nem tart lépést a fiúk focis dolgaival és egy olyan irattartót választott Legnagyobbunknak ajándékba, ami Barcelonás, a legjobban utált csapata Máténak. Kisebb sokkot kapott a Drágám, amikor meglátta, de mint kiderült jól elszórakoztak rajta, ugyancsak Judit néni vezényletével, tőle tudom, igyekezett úgy lavírozni köztük, hogy Mátét is felvidítsa és a kislány se érezze magát annyira rosszul a melléfogás miatt 🙂 . Annyira meghatódtam – mindig mondtam, hogy Judit nénivel nagyon szerencsések vagyunk – ugyanis még este felhívott, hogy kiderítse nem rázta-e meg túlzottan Mátét a dolog 🙂 , de mondtam neki, hogy azt hiszem ezt még túléli 🙂 … Ma rövidített órák vannak, utána koncert lesz az iskolában, holnap pedig a szintén rövidített órák után elkezdődik végre a téli szünet (én már nagyon várom 🙂 !!!).
Közben, mi pedig Tomával, a kocsi nélküli itthon maradásnak köszönhetően egész jól haladunk a takarítással, szünetkitöltőként pedig mesélek és játszunk és amikor tehetjük kimegyünk egy kicsit lófrálni a Duna-partra is, általában Máté elé vonulunk ki 🙂 , aki persze egyedül jön haza (most aztán véletlenül sem tudunk érte menni 🙂 ), ezek a fotók tegnapiak:
Cimbi változatlanul kutyának képzeli magát és kijön velünk sétálni 🙂 …
