Aznap porcelángyurmából készültek mindenféle dolgok nálunk, bár felmerült az is, hogy ez a meglepetés most inkább kimarad a sorból, ugyanis már tavaly karácsonykor is csináltunk porcelángyurmát és húsvétkor is készültek belőle díszek a tojásfára, igaz mindkét alkalommal nagyon élvezte Toma az egészet. A kételyt az adta, hogy félő volt Legkisebbünk esetleg unja már ezt a dolgot, de mint kiderült nagyon jó, hogy most is gyurmáztunk, ugyanis nem, hogy nem unta, hanem azon volt elkeseredve a végén, hogy elfogyott az alapanyag, mert ő szeretett volna még készíteni ezt-azt 🙂 . Ez utóbbit annyira komolyan gondolta, hogy még másnap reggel is megkérdezte, hogy nem csináltam-e újabb adag gyurmát és mikor kiderült, hogy bizony nem tudtam – elég sok szódabikarbóna kell hozzá, ami sajnos nincs itthon csak úgy 🙂 – akkor majdnem siránkozásig fajult a kérlelés, hogy de bizony most rögtön főzzünk egy adagot 🙂 (a sima színes gyurma nem kellett, sajnos 🙂 ).
Most karácsonyi formákat szaggattunk belőlük dekorációnak és dísznek a fára:
Szünetkitöltőként korcsolyáznak a szaggatók 🙂 :
A maradék gyurmából hóembert csináltunk, itt gömbölyödik a feje 🙂 :
Készülnek a gyöngyös díszek 🙂 :
Lettek tehát gyöngyös díszek, lesznek amiket száradás után lefestünk és vannak olyanok is, amiket csak sima fehéren hagyunk, ilyen-olyan dekorációnak:
Szerintem húsvétkor folytatjuk 🙂 …
És nem is érdemes kihagyni, most már biztosan tudom 🙂 …
Az én tapasztalatom is az, hogy vannak dolgok amiket egyszerüen nem lehet megunni 😀