Szóval az úgy volt, hogy már nem is tudom egész pontosan hogy történt 🙂 , de azért a fotók alapján most már egész jól képben vagyok 🙂 … Pedig nem lazsálunk egyáltalán 🙂 , de azt hiszem most jött el az a pont, ahol a dokumentálás kezd nehezen menni 🙂 . Most hétvégén non-stop ittalvós buli volt nálunk – ami tulajdonképpen még most is tart – most már egyedül Beni személyében 🙂 , na meg a karácsony közeledtével sűrűsödnek a tennivalók, így aztán néha örülök, ha alhatok végre 🙂 . A fiúk is és én is azért fáradunk (Máté alapjáraton fáradt a suli után 🙂 ), de változatlanul nagy a lelkesedés a naptáras meglepetéseknél, persze elsősorban Toma részéről, mivel ez főleg neki való nálunk 🙂 .
Szóval szerdán, 16-án szalvétatechnikás díszeket csináltunk. Tavalyról maradtak mindenféle fa, natúr díszformák (amiket múlt karácsonykor nem csináltunk meg 🙂 ), így most szalvétával díszítettük ezeket. Toma ilyet még nem csinált, kíváncsi is voltam mit szól hozzá, de azt kell, hogy mondjam nagyon ügyes volt 🙂 ! Először lefestettük az alapokat fehérre, gyorsan száradó akril festékkel,
aztán kicsit elvitatkoztunk azon, hogy ki hogyan tépje-vágja ki a szalvétákból a kis képeket, amiket felragasztottunk 🙂 . Ezután jött a ragasztós rész, ügyesen csinált mindent Legkisebbünk az ecsettel, közben volt egy kis gikszer, a ragasztót a tégelyből egy laza mozdulattal az asztalra öntötte Toma, mert saját bevallása szerint kíváncsi volt arra, hogy ez nem festék-e… 🙂 ? Hát, nem voltam túl boldog 🙂 , de szerencsére nem sok ömlött ki és gyorsan felszedtem mindent. Lehet, hogy mi voltunk túlbuzgók és sok díszt festettünk le, mindenesetre csak hármat szalvétáztunk fel, pedig nagyon élvezte a Drágám, mindent ő akart csinálni 🙂 (ez a kép egyébként most látom, hogy másnap készült, szóval még másnap is dolgoztunk vele 🙂 ).
Na, meg az is igaz, hogy későre járt már, Toma is fáradt volt, így aztán arra jutottam, hogy úgyis lesz még egy ilyen ragasztós napunk (pont ma 🙂 ), szóval akkor még csinálunk belőlük párat 🙂 .
A csütörtök az egy érdekes nap volt, aznap végre már nem kellett tanulnia Máténak az utolsó iskolai napra, így gondoltam együtt megcsináljuk a házi szaloncukrainkat, ezt hozta az Angyalka meglepetésnek. De az a nap valahogy nem erről szólt, mindenki nagyon fáradt volt. Máté alkalmatlan volt mindenféle “extra” dologra, Legkisebbünk leginkább a végre felszabadult bátyjával akart focizni, így aznap hagytam elúszni a kis közös ügyünket 🙂 , jobb is volt így, kell ilyen nap is, pedig Toma este még résen volt és rákérdezett, hogy ugyan mikor állunk neki a szaloncukroknak, megnyugtattam, hogy másnap 🙂 …
De másnap se csináltuk meg őket 🙂 , pedig direkt csak egy útkereső volt a kis csomagocskába az Angyalkától (fénykép ráadásul nem is készült erről, mert elfelejtettem 🙂 ), hogy megcsinálhassuk a szaloncukrokat, de most pedig Apa vitte el Mátét délután vásárolni, túl későn értek haza. Mondjuk ennek a napnak is megvolt az előnye, végre ragyogóan tiszta lett a felső szintünk, mindent kitakarítottam, teljes nagytakarítás volt, na jó, az ablakokat nem pucoltam meg 🙂 , de mindent elhúztam, letöröltem, kisuvickoltam 🙂 ! (Egyébként nagyon jól esett 🙂 …)
Szombaton aztán nem sok reményem volt a szaloncukrokkal kapcsolatban, mert délután Beniért mentünk, tudtam, hogy sok időnk nem lesz. A meglepetésben – továbbra is a cukrok ügyében lobbizandó 🙂 – most egy matricás foglalkoztató füzet került, ami kifejezetten ovisoknak szól, mindenféle színezők, feladatok matricákkal, összekötők és még labirintus (!) 🙂 is van benne, ami nagyon bejött Tomának 🙂 ! (Elképesztő mikhez lehet hozzájutni a kis postánkon, ráadásul potom pénzért 🙂 ) Jó sokáig elvoltunk vele, ragasztgatott, összekötött, és leragadtunk egy autópályánál, ahol a színeseink versenyeztek (mindig vesztettem 🙂 ), Legkisebbünk nagyon élvezte az egészet 🙂 (és hát nem ez a lényeg? 🙂 ). A fotón még pizsamában és azért grafittal rajzolgat, mert éppen ő is tanul, mint Máté 🙂 …
Aztán ebéd után gondoltam egy merészet és kimértem a szaloncukor hozzávalóit, 40 dkg darált mandulához, ugyanannyi porcukrot raktam, sejtésem bejött, ahogy meglátta Toma, hogy mi készül, már jelentkezett is segíteni, és teljesen elmélyült a kevergetésben,
aztán a víz hozzáadása után a gyúrásban is 🙂 .
Jött a formázás, már Máté is beállt segíteni és az egészet kettecskén szépen megcsinálták,
kábé 40 marcipános szaloncukrunk lett ebből a mennyiségből és nagyon finomak, szerintem a recept és maga a gyártási technológia is felkerült az állandó adventi tevékenységeink közé 🙂 ! Az egész folyamat egy nagy gyurmázás volt, mindketten élvezték, nagyon is és én is, ráadásul végre Máté is velünk készülődött 🙂 (mondom én, hogy vele ez a gasztrovonal jön be adventi tevékenységek ürügyén 🙂 )! Toma persze kígyót, meg mindenfélét szeretett volna kihozni az anyagból, de a tesója lehűtötte, hogy csak maradjon a hagyományoknál 🙂 … Azért elképzelhető, hogy több cukrunk is lett volna, ha a pocakokba nem landol menet közben annyi, de most már mindegy, ez ilyen ehető gyurma volt 🙂 …
Az olvasztott csokiba is meg kellett hempergetni a szaloncukrokat 🙂 ,
aztán beraktam őket a hűtőbe dermedni, azóta is ott csücsülnek 🙂 , várják, hogy apró (vagy nem annyira apró) kezek becsomagolják őket és egy dobozba mennek a karácsonyfa alá 🙂 . Aztán rohantunk Beniért, ráadásul megint jó sokáig elbeszélgettük (voltak akik eljátszották) az időt náluk. De ez is olyan jól esett, most ez az advent nekem ezekből az ilyen kis apró örömökből áll, ilyen beszélgetésekből, együttlétekből, meghitt percekből… Azért az estéért különösen hálás vagyok, mivel holnap Beniék már elutaznak Angliába, a ház ahol laktak és ahol mi annyi szép emléket éltünk meg eladásra kerül, nagyon valószínű, hogy ez volt az utolsó ilyen “régies” beszélgetésünk ott, nagyon olyan volt mint a “régi szép időkben”, a gyerekek is pont úgy sertepertéltek mindenfelé, csak egy fővel nőtt a létszám ugyebár 🙂 …
Aztán tegnap tudni lehetett, hogy az egész nap nagy bulizással telik majd (főleg, hogy este is jó későn ment ágyba mindenki 🙂 ), így csak egy mese, A hóemberek karácsonya került a meglepi csomagba, amihez azért volt egy kis színező is. A tervet túlteljesítettük mindenhogy – mármint buli terén 🙂 – ugyanis a keresztfiunk is velünk jött és itt aludt 🙂 , aztán ő délelőtt tovább állt a barátaihoz, Beni viszont itt maradt és olyan jól érezték magukat a fiúk, hogy kikönyörögték, hogy tegnap éjjel is itt aludjon Beni, most is fent durmolnak még Máté szobájában, úgyhogy a mai meglepi veszélyben van 🙂 , de ez azért kellemes egy teher 🙂 …
Egyszerűen nem lehet máshogy 🙂 , Toma ahogy felébred az az első dolga, hogy megnézze mit hozott az Angyalka 🙂 , volt, hogy késő éjjel és volt, hogy kora hajnalban töltődött fel a kis csomagocska, de az biztos, hogy kihagyhatatlan 🙂 ! Az öröme pedig a bónuszom 🙂 …
Ejha, ti aztán nagyon kitartóak vagytok az adventi meglepetésekben! 🙂