Visszazökkenőben

Abban vagyunk mindannyian, mindenhogyan 🙂 … Még itt is valahogy eltűntem, szokásomtól eltérően, de az új év első napjai nem is voltak nagyon aktívak nálunk 🙂 . Szerencsére a jókedvünk töretlen 🙂 , de megint csak tőlünk szokatlanul, itthonülősek voltunk az első 3 napban, bár volt rá azért némi okunk. Ez pedig a turbóra kapcsolt, elhanyagolt tananyag pótlása, ami csak turbó lett volna, mert igencsak döcögve és nyekeregve sikerült 🙂 , sőt, nem is jött össze teljesen… Én már nem is pörgök azon, hogy minek ennyi tanulnivaló egy téli szünetre, teljes beletörődéssel szemlélem ezt a dolgot 🙂 , amiben most Máté is partner volt péntekig, amikor is leesett neki, hogy mennyi feladat vár rá 🙂 (szegénykémre)…

No, hát kéremszépen volt itt mindenféle szótanulás, elmaradt füzetmásolás (a hiányzós korszakból), 16 oldalnyi angol munkafüzet (lecke) megoldása (jajj 🙂 ), töri tanulás, szorgalmi írás a majákról (ezt legalább élveztem, mert én voltam a kigyűjtő ember 🙂 ), és nem volt természetismeret tanulás (amivel nem is tudom mi lesz…), és az angol szavakból is maradt még azért jó pár… Na, azért közben filmeket is néztünk, sőt, játszottunk is, Legkisebbünk kedvence most a karácsonyi ajándékok közül a Verdás matricás füzet 🙂 …

A szilveszterünkről nem is írtam eddig semmit, pedig jól telt és magunkhoz képest csendesen, de valahogy most ez így volt jó. Addig ugyanis – már az ünnepek előtt – szállóvendégeket fogadtunk többször is 🙂 , az ünnepek alatt hol mi mentünk vendégségbe, hol hozzánk jöttek – mint ahogy itt is írtam mindegyikről – aztán lezárásképpen ott volt a temetés (ami nagyon fájó volt és kellőképpen lecsendesített), szóval jó volt itthon. Sütöttünk-főztünk, megint csak és újra játszottunk, filmet néztünk és Legkisebbünknek nem sikerült megvárni a környező tűzijátékokat (nem csoda, aki nem hajlandó aludni délután 🙂 )… Azért következő szilveszterkor kevesebbet főzőcskézek, azt elhatároztam, bár a lencselevesem most nagyon finom lett, annyira, hogy kifejezetten örültünk belőle enni, ami nagy szó, mert senki sem egy nagy lencserajongó nálunk 🙂 !

Tegnap reggel pedig összekaptuk magunkat és mindenki, hangsúlyozom mindenki 🙂 , elvonult az iskolába, óvodába. Ez utóbbiba ráadásul mindenféle sírás nélkül sikerült bejutnunk, majdnem másfél hónapnyi szünet után, szóval teljesen el vagyok hűlve és nagyon örülök 🙂 !!! Arról nem is szólva, hogy nagyon jó volt visszatérni kis ovinkba (gondolom a suli is ilyen lett volna, de oda nem mentem be 🙂 ), legalább fél órán át csak beszélgettünk ezzel és amazzal, mindenki örült nekünk, mi is nekik 🙂 , talán Toma nem volt túl lelkes, de azért ez valahol érthető 🙂 , megosztotta rögtön fontos teóriáját is Julcsi nénivel és Miklós bácsival, miszerint még ma is megy oviba, de holnap már nem 🙂 … Ezen azért jót derült mindenki 🙂 , de nagyon remélem, hogy nem lesz igaza a Drágámnak 🙂 !

A havazásnak pedig nagyon örültek a fiúk, jó volt egy kicsit szánkózni és olyan igazi télben érezni magunkat. Bár – már azt hiszem erről írtam – nálunk mindenki nagyon nyár párti, Toma pedig kifejezetten nyári gyerek (végül is, a szülinapja is ezt erősíti 🙂 ), ugyanis állandóan strandolni akar menni, meg fagyit enni és kérdezgeti, hogy mikor lesz már végre nyár, vasárnap ott tartottunk, hogy egyenesen arra kért, amikor rajzolgattunk, hogy csináljunk kerti medencét, rajzoljuk bele az egész családot és zöld fákat, napocskát, nagyon édes volt 🙂 , eszembe is jutott Nemes nagy Ágnes Nyári rajz című verse 🙂 . Na, de a lényeg, amit ebből ki akartam hozni, hogy a havat viszont nagyon várta már – nem is csoda, nem sok hóban volt eddig része, sajnos – mint általában a gyerekek, amióta beköszöntött a tél, csak ezt várta tulajdonképpen (a karácsonyon kívül) és nagyon boldog volt, jó kis hétköznap indító volt tegnap ez nekünk 🙂 . 

Közben meg Legkisebbünk felcsapott programszervezőnek, kitalálta teljesen egyedül, hogy menjünk el abba a játszóházba, ahová szoktunk járni, mert milyen régen voltunk már ott 🙂 ! Addig-addig unszolt mindenkit, míg megígértük neki, hogy hétvégén elmegyünk – nem csoda, először már a tegnap is későnek tűnt neki 🙂 – úgyhogy szombaton már valószínűleg tudjuk mit csinálunk majd 🙂 , de előrébb is tervez és lát a kis Drágánk, bejelentette igényét a Gyermekvasútra is, még jó, hogy oda én is terveztem menni 🙂 . Egyébként is rájöttem, hogy már lassan azért közeleg a tavasz, úgyhogy a télre tervezett kis programjainkat nem ártana lassan megvalósítani, mert elszalad ez az évszak is (jó, azért könnyezni nem fogunk utána 🙂 ), aztán megint csak pislogunk.

Arról nem is szólva, hogy mindenféle nagytakarítós, rendrakós, átpakolós terveim vannak a következő hetekre, ki akarok szortírozni minden felesleges dolgot körülöttünk, legyen az rég nem használt ruha vagy bármi, újra el akarom kezdeni a futást és még vannak tervek bőven – a nagyobbakról nem is beszélve 🙂 – szóval azt hiszem a téli hónapok is elrepülnek hamarosan 🙂 …