Havas tobzódás

A három nappal ezelőtti havazást, azt hiszem amennyire csak lehetett kiélveztük! Persze nem mentünk messzire, csak itt a Duna-parton tobzódtunk 🙂 , mint ahogy a cím is mutatja és ez főleg Legkisebbünkre volt igaz, mivel Máténak már szerencsére volt pár havazásban része 🙂 , de még ő is teljes mértékben kiélvezte a hóesés örömeit. Tomának eddig, amióta megszületett csak egy-egy nap jutott, az is inkább csak szaladva, bár minden évben, még tavaly is elcsíptük a havas napot, hóembert is építettünk akkor, de eddig minden évben a havazás egy hétköznap délutánra esett (mint most is) – volt, hogy sötétben, volt, hogy még világosban havaztunk – úgyhogy csak futtában élvezhettük ki a szánkózást és hasonlókat. Úgyhogy a pár napja meglévő hó nagy változás volt Toma életében, hát még, hogy újra havazott és most annyira hideg sem volt, így nagyon sokáig hóztunk 🙂 .

Szóval volt itt mindenféle havas öröm, így szánkón huzattatás,

egyedül szánkózás,

elmélyült és alapos hógolyó gyúrás 🙂 ,

még a nagy részéről is 🙂 (akiről megint nem készülhetett sok fotó, személyiségi jogokra hivatkozva 🙂 ),

aztán persze volt hógolyózás, ha már a gyúrás egész jól ment 🙂 ,

persze én sem csak fotóztam 🙂 , mindenből kivettem a részem, ezt a hógolyót például a fotósnak szánták 🙂 ,

ezeken a képeken látszik talán a legjobban, hogy nagy pelyhekben is havazott:

Volt, aki megpihent 🙂 ,  emlékeztetni kellett rá, hogy ez azért mégsem egy nyári nap 🙂 :

Legkisebbünk nagyon elemében volt, kitalálta, hogy hóangyalozik 🙂 ,

sőt, a lankás domboldalon hempergett is sokat, amit persze nagyon élvezett 🙂 , már vissza kellett fogni, mert akár estig is gurulgatott volna 🙂 :

egy hempergés után 🙂 :

Nagyon sokat, több órát voltunk kint, de még így is nehezen indultunk a kert felé, hogy hóembert építsünk, pedig már mindenki havas-vizes volt 🙂 . Amire hazaértünk, világossá vált, hogy mindenki fáradt is, a hóember építés már nehezen ment, hiányzott hozzá a türelem, meg azért a hó sem volt annyira jó hozzá, de azért egy mini emberkét összehoztunk, akiről azt tudom csak mondani, hogy legalább a miénk 🙂 , ha nem is gyönyörű 🙂 .

Hóemberünk még mindig a “kert dísze”, bár éppen most van teljes olvadásban, amit nehezményez is Toma, úgyhogy az már be van tervezve, hogy ha lesz újabb hó, akkor rendes hóembert is építünk 🙂 ! Hosszú évek óta most élveztük ki teljesen a havat végre, bár azért volt egy kis lelkiismeret furdalásom is közben, ugyanis másnap Máté angol félévi dogát írt, nyelvtanból is és szavakból is. Ez utóbbiból még kellett jócskán tanulnia, a nagyjával végzett is estére, de volt, ami kimaradt, szóval izgultam érte másnap, de nem kellett volna 🙂 , a szerencse is vele volt, minden szót tudott, két ötöst zsebelt be angolból 🙂 . 

Szóval kitobzódtuk ezt a havat 🙂 !