Hattyúzás

Nálunk ez tulajdonképpen hozzátartozik a téli programokhoz, mivel hozzánk viszonylag közel a Dunán, a komp környékén ilyenkor télen, főleg januárban és februárban rengeteg sok hattyú időzik. Vannak persze vadkacsák és sirályok is rendesen, de ők szinte mindig ott vannak, a hattyúk meg csak ilyenkor jönnek tömegesen, gondolom valamiért itt melegebb ez a Duna szakasz. El is gondolkodtam, hogy tavaly télen tulajdonképpen teljesen kiesett a hattyúk etetése a repertoárunkból, de egyből eszembe is jutott, hogy miért: mivel január 1-től kezdődően szinte folyamatosan beteg volt itthon valaki, még egyszer én is, pedig ez igazán ritka jelenség nálunk 🙂 . Így aztán csütörtökön, ovi után a rég elfeledett rutinnal vetettük bele magunkat Tomával az etetésbe 🙂 . Nehezített terepen mozogtunk, mivel a kis-dunai ág fele, a hozzánk közel eső része szinte teljesen befagyott, ilyet még nem is nagyon láttam eddig én sem, hogy a másik részén, a túlpart közelében nem volt jég, nálunk meg igen.. 

Így a hattyúk nem jöttek csoportosan, csak a bátrabbak és nagyon elszántak jelentkeztek, de gondolom visszatérnek a régi szép napok majd a fagyok után és lesz még itt dulakodás a finom falatokért 🙂 …

Etetés közben persze Toma is belakott a kifliből és egyebekből 🙂 és még szerencse, hogy csütörtökön álltunk meg ovi után a hattyúknál, a csodaszép napsütéses idő vonzott oda minket, mert másnap a zúzmarás, fagyos napon szinte alig láttunk arra madarat. Jól elment az időnk, annyira, hogy közben Máté is végzett, úgyhogy felvettük az iskolánál, így vonultunk haza 🙂 …