Aprók-cseprők…

Annyi mindenről írnék, de újra meg kellene találnom, hogy mikor is tegyem ezt, mert valahogy széttöredeznek a napjaim, de persze azt is tudom, hogy miért. Az, hogy ebéd után megyek Tomáért azt jelenti, hogy a délelőttbe megpróbálom belesuvasztani amit lehet: takarítást, főzést, mosást, esetleg bevásárlást, szóval egy versenyfutás az egész… Aztán vagy megebédeltetem Tomát, mert általában nem eszik eleget az oviban vagy megvárjuk Mátét és akkor együtt eszünk, délután pedig most főleg az első féléves zárások miatt, rengeteg a tanulnivaló és van amiből elkél a segítség Máténak. Ezzel általában elvagyunk estig, ha jó napunk van valami játék, mese, alkotgatás belefér Legkisebbünknek is, ha nem, akkor vagy eljátszik egyedül vagy csak simán a bátyjával próbálkozik vagy (amit próbálok a minimumra venni mert nem örülök neki) a Verdákat nézi, mert még mindig az a kedvence 🙂 . De még ezek mellett is úgy látom ebben a félévben jobb, ha nem alszik bent az oviban Toma, mert most legalább szeret járni, nem akarom megint elvenni a kedvét valamivel.

Futni még mindig nem jutottam el, ami nagyon bosszant, pedig nem elsősorban rajtam múlt a dolog. Például rájöttem, hogy nincs is megfelelő felszerelésem így télre, ugyanis futócipőm nem éppen téli darab, ezekben a múlt heti havas napokban, de a mostani esőzésekben két perc alatt szétázna, pedig múlt télen is ebben futottam, de valahogy akkor nem volt ennyire hideg és főleg havas tél. Ezen kívül valami dzseki félét is kéne kerítenem magamnak, most azon vagyok, hogy ezeket beszerezzem, mert futni meg van kedvem, mennék már nagyon!

Végre Tomának talált a Családfő egy szuper ágyat! Ugyanis már régóta kergetjük a most megtalált darabot, mert mindkét fiú szobába az Ikeából beszerzett Leskvik bútorcsaládnak a darabjai vannak -szekrény, komód, stb. – viszont nagy megdöbbenésünkre az Ikea ezeket kivonta a forgalomból már egy ideje, pont annak a tájékán, amikor gondoltuk, hogy beszerezzük Tomának az utolsó darabot ebből családból, a hosszabítható ágyat 🙂 . Most a skandináv bútoroknál jött szembe egy darab ebből, a Zapu holnap megy érte, úgyhogy most nagy az öröm, a hétvégén meg lehet, hogy pakolászunk.

Már csak azért is lesz itt rámolás meg minden, mert még mindig áll a karácsonyfánk 🙂 … Igen, ez van, Legkisebbünk könyörgésére még egy héttel meghosszabbítottuk az itt tartózkodását, de minden nap próbálja még most is húzni a dolgot, a végén még tényleg nyárig marad 🙂 … Egyébként egész jól bírja magát, bár gyanítom, hogy ez annak is betudható, mintha kezdene egy kicsit összeszáradni 🙂 , vagy inkább összeaszalódni, szóval konzerválódik 🙂 . Mindenesetre érdekes így együtt élni a karácsonnyal 🙂 , tényleg olyan mintha itt felejtették volna az ünnepeket, csak éppen a hangulat már elszállt 🙂 …

A Családfő amúgy lebetegedett, valami hasmenős kórság támadta meg, ráment az éjszakája is, szegény eléggé kidőlt napközben, most azon izgulok, hogy a fiúk el ne kapják, reménykedem… Ma szülőire megyek a suliba, ráadásul fontos ott lenni, mert jövőre állami támogatású program keretében Erdélybe mennek az osztállyal egy hétre, ennek az adminisztrációját kell lerendezni, ugyanis a kérelmet január végéig le kell adni. Ezen kívül szót akar még ejteni még Judit nénink az idei kirándulásról, a farsangról, hogy minek fognak beöltözni osztály szinten, na meg a tanulmányi eredményekről, ugyanis a 4,5-ös átlagú osztály jelentősen rontott a tanulásban osztály szinten. Na most, ezek mindegyike egyenként elbírna egy szülőit, szóval nem tudom ma mikor végzünk, lehet, hogy éjszakáig ülésezünk 🙂 …