Sétálva, illetve egymást kergetve Tomával (tényleg mostanában ez a kedvence Legkisebbünknek, hogy egymást el kell kapni, legalább így futok 🙂 ), még egy társunk is akadt, a környék Keksz kutyája 🙂 .
Aztán a Duna-parton baglyokat kerestünk, pontosabban Toma szerette volna látni őket (eszembe is jutottál Erika 🙂 ), de persze felénk egyet sem látni, eddig legalábbis soha sem találkoztunk eggyel sem. El is határoztuk, hogy elmegyünk valamelyik vadasparkba a közeljövőbe, bagoly nézőbe 🙂 .
Egyébként annyira jól tud esni, hogy itthon vagyunk, minden elérhető közelségben van, jó, hogy nem történik semmi különös (csak ágyat pakolunk és szerelünk össze és karácsonyfát fogunk leszedni 🙂 ) és jól érezzük magunkat, nem kell sehova kötelezően menni, szóval jó így, na 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: