Talán mára már jobb minden, bár, hogy őszinte legyek én úgy gondoltam, hogy tegnapra nagyjából semmi bajom sem lesz 🙂 , mert eddig ez volt az általános nálam 🙂 . Hááát… Nem így lett, sőt, még most sem vagyok teljesen jól, de azért már majdnem minden a régi (legalábbis ezt mantrázom 🙂 ). Igyekszem nem arra gondolni, hogy ez a korral jár 🙂 , mert egy ilyen betegség, volt, hogy egy nap alatt lement rajtam régebben, de két nap után biztosan jól voltam, most meg 🙂 … Tudom, ne legyek telhetetlen, ez így is teljesen jól van, na de a rutin az most nem a régi. Egyébként semmihez sem volt kedvem, türelmem, energiám, az alapvető dolgokon kívül, még olvasni is keveset olvastam, Apa pedig átvette a fiúk körüli teendőket, hogy a minimumra szorítsuk az érintkezést 🙂 , szegénynek kicsit megsokszorozódtak a tennivalói. A fiúkkal kapcsolatban nem kiabálnék el semmit, de nagyon reménykedem, talán örülök is egy picit, de tudom még nincs lefutva a dolog, úgyhogy leginkább egy nyúlra hasonlítok ez ügyben, aki bujkál a vadász elől a bokrok mögött és azt nézi, hogy honnan és mikor ugrik elő az a puskás ember 🙂 …