Tegnap egyértelmű volt, hogy mi a program délelőtt 🙂 , csak ki kellett nézni az ablakon 🙂 … Bár a hó – gondolom mint mindenhol, egyre csak letaposódott – előkerült a szánkó és családilag ellátogattunk a közeli szánkózó dombra. Ott meglepve vettük tudomásul, hogy kevesen vannak, de azért erre is számítottunk, hiszen a hó már eléggé földes volt, szóval le volt használva rendesen. Azért szánkózni még lehetett, ha nem is száguldozva 🙂 :
Egy idő után azért unalmas volt ez már, ráadásul pár gyerek a meredekebb oldalon csúszkált le műanyag bob szerűséggel (nem tudom mi a neve 🙂 ). Szerencsénkre valaki a pályán hagyott egy ilyet, közvélemény kutatást tartottunk annál a pár embernél, aki ott volt és mivel senkié sem volt, kölcsönvettük egy picit, Toma nagyon élvezte 🙂 :
Amikor hazaindultunk, kiraktuk jól láthatóan egy kis fához támasztva, hátha hiányozni kezd egyszer csak a gazdájának 🙂 . Hazafelé menet volt hócsata, szánkóhúzás mindenféle formában 🙂 :
Volt tesós hógolyós támadás előkészítése is, Apa ellen 🙂 :
Persze én is rengeteget kaptam, igyekeztem viszonozni is 🙂 , leginkább otthon a kertben támadt fel leginkább a hógolyózási kedv, Máté még meg is fürdött a hóban, Apa jóvoltából 🙂 viszonzásképpen a sok kis hókupacért amiket útközben kapott 🙂 … Természetesen a hóember építés nem maradhatott ki, Legkisebbünk erre várt már hetek óta 🙂 . Ehhez képest főleg mi építettük meg Apával, Máté továbbra is elmerült a hógolyógyártás és támadás mélységeiben, Toma pedig elméletben nagyon ott volt 🙂 , folyamatosan osztotta a munkát, hogy jaj, mi nincs még kész 🙂 , de ő közben simán hógolyózgatott meg a megtalált műanyag talicskájába pakolászta a hó kupacokat 🙂 .
Viszont amióta elkészült az emberkénk, azóta is szemmel tartja minden rezdülését, ugyanis pont rálátunk a nappali ablakából, nagyon örül neki azóta is, már ameddig szegény emberkénk kitart 🙂 …
Mindenki nagyon jól és kellemesen elfáradt a közel 3 órás kis kintlétünkben, jó későn ebédeltünk, de nagyon jókedvűen 🙂 , jó kis napunk volt.
Reggel viszont Toma itthon maradt, nincs nagy baj, “csak” köhög, de olyan szárazon, ami egy kicsit a krupp-ra hajaz. Eddig még azért a közelében sem vagyunk, de nem engedtem oviba, gondoltam itthon inhalálunk többször inkább, ez az egy módszer, amivel elkerülhető a kiteljesülés 🙂 , ilyenkor áldom a sorsot, hogy nem kell azon gondolkoznom, hogy itthon maradjon-e Toma vagy sem, ha mennie kellene, most halálra izgulnám magamat… Szerdáig lemondtam az ebédjét, aztán csütörtökre már csak elválik, hogy nagyon belemélyedünk-e a köhögésbe vagy sem.
Ugye, milyen gyorsak? Azt nem írtam, de mi is erre az elhatározásra jutottunk, hogy beszerzünk egy ilyet jövőre 🙂 …
Ezek a műanyagok nagyon tudnak menni. El is döntöttük, hogy jövőre mi is veszünk. 🙂
Jobbulást Tomának!