Február

Örülök neki nagyon 🙂 , pedig úgy alapjáraton nincs nagy bajom a januárral, valahogy nálunk az a hónap is ugyanolyan gyorsan elszalad mint az összes többi 🙂 … Engem általában elkerül valahogy a magamba fordulós, sötét napok átka, azt hiszem alapvetően szerencsés a természetem, derűs alkat vagyok, sőt még néha várom is a januárt, mert mindig rengeteg tervem van ilyenkorra, ha más nem, hát nagy rendezkedések, pakolások, könyvolvasások, egyéb programok és élvezem, hogy valahogy  idő is van rá, mert csak akkor indul be az év, szóval sietni sem kell általában. Ennek a januárnak az első fele jól is telt, de a második, az most valahogy nagyon nyögvenyelős volt… Azt hiszem azért is, mert a betegségeink mellett, valahogy meglegyintett a múlandóság  szele, na nem éppen magammal kapcsolatban, hanem azokkal összefüggésben, akikről most megint csak nem írok, mert nem jó itt kibeszélni másokat, de a lényeg, hogy közel állnak hozzám és valahogy ilyenkor mindig – önző módon – magára is gondol az ember lánya… Nem tudom miért, de aztán csak megrémisztett mindenféle gondolat, magamról, a családunkról, és valami örvény lehetett ez, ami viszonylag gyors volt, lehúzott, és remélem el is múlt… Na mindegy is, nem tudom miért írom le ezt, talán terápiás jelleggel 🙂 , mert megfigyeltem, amit itt kiírok, az ha nem is éppen egyértelmű másoknak, nekem azért segít 🙂 … És igenis sok múlik azon, hogy miket gondolunk, mert ha tudatosan – mint most az utóbbi napokban én is – elhatározzuk, hogy jól leszünk és szép az élet, akkor az úgy is lesz 🙂 …