Beteghét

Szuper vitamin ide vagy oda, lebetegedtek a fiúk… Mondjuk Toma kilábalóban van, csak még mindig nagyon köhög, Máté viszont rendesen lebetegedett. Hétfőn délután már úgy jött haza a suliból, hogy fájt a feje és ami még rosszabb volt az arca is amikor lehajolt… Sejteni lehetett persze, hogy arcüreggyulladás gyanús, pedig előtte hétvégén nem volt nagyon rosszul, tüsszögött egy picit, hétfőn olyan enyhén megfázottan ment iskolába, de úgy nagyjából ennyi volt a probléma (mindenre már nem maradhatunk itthon, sok volt a hiányzás eddig). Ez az arcüreggyulladásos dolog viszonylag újkeletű Máténál, szeptemberben volt neki először ilyen baja (fülgyulladással megspékelve), viszont ha van ilyen öröklődő hajlam, akkor azt megkapta az Apukájától 🙂 , ugyanis ő szokott ezzel szenvedni szinte minden évben.

Hétfőn viszont pont szülőire mentem az oviba, ráadásul nem sokkal később, ahogy Máté hazaért és mivel én vagyok a pénzügyes, gondoltam jobb, ha elmegyek (és milyen jó volt a megérzésem). Bár, majdnem itthon maradtam, mert egy fél órára egyedül maradtak a fiúk, ami alapjáraton nem gond, most viszont, hogy Máté nem volt valami jó formában, nem tűnt olyan jó ötletnek… Hát, amikor rám csörgött a szülői közben, hogy mikor megyek haza, mert eléggé rosszul érzi magát, nem mondom, hogy nem voltam ideges. Szerencsére a Családfő hazaért közben, szóval valamennyire megnyugodtam.

Viszont a szülői…, hát az tartogatott pár meglepetést. Komolyabbra fordult ez a pénzügyesség, mint ahogy előre sejtettem, már gyanús volt, hogy két perccel fél 5 előtt, éppen az ovi előtt álltam, amikor Julcsi nénink felhívott, hogy hol vagyok, mert nélkülem nem kezdik el a szülőit, mondtam, hogy mindjárt belépek az ajtón 🙂 … A fele szülőit Julcsi vezényelte le, a másik fele meg rám maradt, mert ilyen csoportpénz ügyben nem szólhatnak az óvónők semmit, be is számoltam az elmúlt fél évről, újabb adag pénzt kellett megszavaztatni, ráadásul az utolsó szülőit – ami kötelezően elő van írva – azt találtuk ki, hogy meg lehetne tartani bográcsolással egybekötve, mert azon úgysem tudnak semmi érdemlegeset mondani a szülőknek már és legyen akkor egy kicsit közös jelleggel buli az egész… Erről is szavazni kellett – ráadásul így utólag nem volt mindenki nagyon lelkes szerintem – időpontot kellett egyeztetni, hogy lefoglaljam a területet, amit én kigondoltam (de a többieknek is tetszett szerencsére 🙂 ), ráadásul több pénzt szavaztattam meg, mert az előző semmire sem volt elég (de lehet, hogy nem kellett volna), elmondtam javaslatomat, hogy ha marad valami, azt beleforgathatjuk a bográcsolós buliba. Ráadásul valahogy olyan ideges voltam egész idő alatt, mert mentem volna már haza, úgyhogy én is éreztem, hogy siettem mindennel, nem voltam olyan nagyon átgondolt, főleg úgy, hogy igazából nem is sejtettem, hogy ez mind rám marad (elvileg van egy szülőtársam, aki segít mindenben és ott is volt, de háttérbe húzódott 🙂 ). 

Na, aztán jött az i-re a pont, amikor már majdnem végeztünk és az egyik anyuka felvetette, hogy mi lenne, ha beszámolnék a pénzügyeink állásáról a FB-on, mert olyan furcsa, hogy van csoportpénz és sokszor kiírtuk a sütésekhez, hogy mire van szükség… Mindezt úgy, hogy szeptemberben ebben maradtunk, lesz, amire kérünk alapanyagokat, mert sejteni lehetett, hogy mindenre nem futja a pénzből és előtte számoltam be részletesen, számlákkal a kezemben arról, hogy mi mire ment el. Ráadásul az egész nagy csoportpénzünk, röhejes, de 10.000 forint volt az első félévre, szóval ha mindent összeadunk nem maradt belőle semmi, de mondjuk ha maradt volna, a nagy eltékozolás lehetett volna kábé 500 forint 🙂 … Nyeltem párat, hogy ne mondjak semmi csúnyát, aztán arra gondoltam és mondtam is neki, hogy valóban tényleg jobb lesz, ha beszámolok időnként a FB-on mindenről, hogy ne érje szó a ház elejét, de ne számítson alkalmankénti elszámolásra, félévente kétszer kiírom pénzügyeink állását, de lehet, hogy még meggondolom ezt és nyitok egy kockás füzetet, lefűzött számlákkal és kiírom a FB-on, hogy akit érdekel mindig megtekinthet mindent benne (vagy esetleg negyedéves költségelszámolást készítek, a most már 20.000-re nőtt pénzünkről, na ez csak vicc volt 🙂 ). Egyébként ebből a pénzből alig telt alapanyagokra a gyerekeknek, pedig kellene csomó minden, mert elvileg mindent kapnak, gyakorlatilag meg alig valamit… Na mindegy, ilyen anyukák mindig vannak, tudom nem kell ezzel foglalkozni, de ilyenkor tényleg arra gondolok, hogy hülye vagyok, beszedek, beszerzek alapanyagokat, irattartókat, utánajárok és még elszámoltatnak… Az óvónénik utána hüledeztek, hogy nem tudom mit vállaltam (most már én is így gondolom 🙂 ) és pont egy olyan anyukától kaptam mindezt, akinek nem kenyérre kell a pénz, hát, no comment…

Na mindegy, utána loholtam haza és arra jutottunk, hogy Apa elviszi  Mátét a fül-orr-gégészetre, én Tomával maradtam. Azt állapította meg a doktornő, amire számítottunk, arcüreggyulladás, meg gégegyulladás, meg minden 🙂 , röntgenre tegnap kellett visszamenniük – mert akkor már nem volt – ami alá is támasztotta az egészet, persze egész hétre kiírta Mátét az orvos, antibigyót kell szednie és reméljük jobban lesz hétfőre… Tegnap délelőtt itthon hagytuk Mátét, aki egész jól volt a fájdogálásokat leszámítva és Tomával mentünk a doktor néninkhez, olyan csúnyácskán köhögött, féltem, hogy tüdőgyulladás felé megy a dolog, de szerencsére nem, viszont ő is igazolást és pár gyógyszert kapott a hétre, szóval most itthon üdülnek mindketten 🙂 …