A keddet nagyon szerettük a héten, pedig orvoshoz mentünk Tomával, utána kiváltottuk a gyógyszereket, aztán még egy rövid bevásárlásra is elszaladtunk, de gyönyörűen ragyogott a nap, tiszta tavasz volt! Máté ezalatt otthon maradt, az arcüreggyulladása miatt nem tanácsos ugye járkálnia, de ő is jól érezte magát (addig x-boxozott 🙂 ). Hazafelé megálltunk a kompnál megetetni a hattyúkat, ahol mindig rengetegen vannak. Most is így volt, igazán elemükben voltak ezek a madárkák, mint már máskor is, kijöttek hozzánk a partra, egy kis ennivalót kunyerálni.
Toma nagyon aranyos volt, annyira nem díjazza, hogy szemmagasságban vagy még feljebb vannak vele a hattyúk, teljesen érthető módon 🙂 , úgyhogy kicsit messzebbről etetett és figyelte őket, amikor pedig csoportosultak körülöttem és mind mohón enni akart, rájuk kiabált, hogy: – Hééé, nehogy megcsípjétek anyát!!! Nagyon édes volt, de egy idő után tényleg sok lett a hattyúkból, úgyhogy próbáltuk több-kevesebb sikerrel visszaterelni őket a vízbe, és amikor látták már, hogy csak oda dobálunk főleg a többieknek, csak visszamentek 🙂 …
A kompnál van egy játszótér is, sokat jártunk oda Toma két éves kora körül, akkor még a hozzánk közeli játszó nem volt kész. Etetés után nem lehetett kihagyni persze, társult hozzánk egy Legkisebbünkkel nagyjából egyidős kislány is és az anyukája, jól elvoltak együtt Tomával, ő is éppen megerősödés céljából volt még otthon. Aztán ők tovább mentek, de mi még maradtunk 🙂 , jó egy órát voltunk ott:
Homokozás helyett, homokba rajzolás 🙂 :
Az egyensúlyozás nagy kedvenc 🙂 :
Azóta sajnos nem voltak ilyen jó kinti napjaink, mert vagy esett az eső vagy fújt a szél, ráadásul most ezen a héten (és még lehet, hogy a jövő héten is) kocsim sincs. Persze lehet és fogunk is nélküle jönni-menni, mint ahogy tavasztól őszig annyiszor, de jóval időigényesebb ugye a dolog… Most már igazán várom a betegséghullám végét, mert a hétvégékre sem lehet nagy dolgokat tervezni, sajnos…
