Hétvégi kis kirándulás

A címben szereplő megállapítást, még a kis szócskával együtt is enyhe túlzásnak érzem 🙂 , de az tény, hogy a vasárnapi tavaszias időben nem maradhattunk otthon 🙂 . Az éppen meggyógyuló betegeinkkel viszont nagyon messze sem akartam menni, így a szokásos Duna-parti kis körünk mellett döntöttünk, ami olyan kirándulásszerű és közel van 🙂 . A fiúk nem egy kirándulás pártiak, mert általában az a gondjuk, hogy sokat kell gyalogolni, ami ráadásul még unalmas is 🙂 , de most meglepően nagyon szerették 🙂 . Toma kiscsikó módjára szaladgált, 

aztán, amikor elértünk a dimbes-dombos részhez nagy lelkesen “hegyet” mászott 🙂 , 

végül Mátéval nagy egyetértésben kavicsokat, de néha inkább kőtömböket dobáltak a Dunába 🙂 . Ez az az egyik időtöltés náluk, ami megunhatatlan, jó sokáig el is időztünk ezzel a ténykedésükkel,

sőt, még a nagy kiokította a kisebbet arról, hogy hogyan tud jó nagyot hajítani 🙂 (ezt úgy imádom Legnagyobbunkban 🙂 ):

Tökéletes akkor lett volna minden, ha betérhettünk volna kedvenc cukrászdánkba, ami sajnos még zárva volt – novembertől általában márciusig tartanak szünetet – igaz elmehettünk volna egy másikba, amit szintén szeretünk és finomak a sütik, de inkább hazafelé vettük az irányt, mert Máténak még tanulni kellett egy keveset (ezért várom én mindig a szüneteket 🙂 ).

A hétvége egyébként eredményesen telt, elsősorban azért, mert a betegeink meggyógyultak 🙂 . Én végre szabadabb voltam egy picit vasárnap, mivel szombaton végre-valahára előre főztem (már oly régóta készültem erre, nem is értem mire vártam 🙂 ), kiolvastam egy jó kis vaskos könyvet, ami nem mellesleg nagyon jó volt. De ami a legjobb volt nekem, hogy újrakezdtem a futást 🙂 , magamhoz képest szuper távval, majdnem 4 kilométert futottam le megállás nélkül, amit ilyen kihagyás után nem gondoltam volna magamról 🙂 ! Mondjuk meglett az eredménye, olyan izomlázam van, hogy alig bírok lépcsőzni 🙂 , de képes vagyok még ennek is örülni (tudom, nem normális állapot 🙂 ). Azt meg valóban jobb, ha nem felejtem el, hogy a futás tényleg plusz energiát ad – meg nyilván minden testmozgás – mindig rácsodálkozom ugyanis arra, hogy miután jól elfáradtam, sokkal energikusabb leszek és nemcsak aznap, hanem még másnap is.

Na, ennyit a hétköznapi bölcsességek rovatunkból 🙂 , a megtoldott energiáimmal pedig most elbuszozom Tomáért (mert autóm még mindig nincs 🙂 ), délután pedig belevetjük magunkat a szükséges teendőkbe, játékba, mesébe és ami még jön 🙂 …