A keddi napunk a buszozásé volt 🙂 , meg a buszhoz futásé és rengeteg gyaloglásé 🙂 … Az autóm csak tegnap lett kész, így aztán kedden kiéltük a buszozás örömeit, reggel a Családfő elvitt minket kocsival oviba, utána én hazabuszoztam. Tomának nagyon örültek az oviban, ő is nagyon örült a többieknek, nagyon jó érzés volt az is, hogy az igazolásokat és mindenféle adminisztratív dolgot simán el tudtam intézni az óvó nénikkel, Toma pedig remekül elvolt addig, sírásnak nyoma sem volt, ennek mindig nagyon tudok örülni 🙂 .
Szerintem a tömegközlekedésnek is megvannak az abszolút jó oldalai, jó nyilván én könnyen beszélek, mert csak nagy ritkán kell élveznem eme szolgáltatás gyönyöreit 🙂 , de az kifejezetten tetszik, hogy társas műfaj az utazás, az autó sokkal magányosabb dolog. A menetrendet mondjuk nem árt ismerni, mert amikor a napsütésben és a kora tavaszi időben az ovitól sétáltam a nem túl közeli megálló felé, csak nagy sokára jöttem rá, hogy az a busz, ami pár pillanattal korábban elment mellettem, az az enyém volt 🙂 és csak 20 perc múlva jön legközelebb 🙂 . Viszont hazafelé, már a buszon, találkoztam egy pár utcával arrébb lakó fiúval, aki 3 éve még a mi sulinkba járt, akkor sokat beszélgettem vele, most jó volt hallani, hogy megtalálta a számítását abban az iskolában ahová jár 🙂 . Délután pedig már Tomával hazafelé összeismerkedtünk egy aranyos nagymamával és találkoztunk a szomszéd barátnőm lányával is, szóval sokkal társaságibb a lét így azt hiszem 🙂 . Arról nem is beszélve, hogy érdekes elnézegetni az utasokat és a járókelőket menet közben, sőt, még olvasni is lehet 🙂 , ami vezetés közben ugye nem nem nagyon lehetséges 🙂 . Na, de azért már nagyon vártam ám a kocsimat, hogy készen legyen, mert a tegnapi remek, szakadó eső, azért már nem volt vonzó a gyalogos létemnek 🙂 …
Kedden egyébként is állandóan futottam a buszokhoz, hol egyedül, hol Tomával kiegészülve (futás pipa 🙂 ), mert azért 20 percet várni, nyilván nem szerettünk volna 🙂 . Még amikor ebéd után hazaindultunk Tomával, azon tanakodtam, hogy hogyan töltsük ki azt a közel fél órát, amíg Mátéra várunk – aki kettő előtt végzett nem sokkal – nem gondoltam volna, hogy épphogy odaérünk a végállomásra, amire végez. Azt találtam, ki, hogy elmegyünk a buszunkkal haza és a végállomásnál lévő játszóterünknél bevárjuk Mátét. Csak azzal nem számoltam, hogy útközben még az ovi környékén Toma eltérül egy kis beton emelkedőn való egyensúlyozásra, majd kiegészülve az egyik ovis ismerős anyukával és annak a lányával, lelkesen rohangálnak majd együtt és mindenféle dióhéjakat és üres csigaházakat gyűjtögetnek közös erővel, hogy aztán végül alig érjük el a buszunkat, amihez mint már írtam szaladnunk kellett 🙂 .
A buszon aztán nagy megnyugvásunk után, Legkisebbünk boldogan elfalatozta az ovi melletti kis boltban vásárolt Kinder tojását, és még a tesójára is gondolt mert neki is vetetett egyet 🙂 (nem mintha magamtól nem vettem volna neki 🙂 ),
aztán hazaérve persze össze is kellett rakni a tartalmát 🙂 , majd jó sokat ivott is, aztán a korábban említett nagymamával történő megismerkedés és beszélgetés után (amiben mindenféle puki és kaki is szerepelt, én meg csak mentegetőztem, hogy nem mindig ez a téma ám nálunk 🙂 , de szerencsére a nénin látszott, hogy edzett nagyi volt 🙂 ), a játszóterünkön kötöttünk ki, ahol bevártuk végre Mátét, aki kicsit később jött. Aztán innen alig bírtunk hazaindulni, majdnem egy órán át Toma lelkesen mászott, csúszott, szaladt,
Máté pedig elkényelmesedett és részletesen beszámolt mindenféle iskolai témáról (valahogy ő sem sürgette az indulást 🙂 ). Aztán, mivel igencsak ebédelni kellett volna már, Máténak azért, mert ugye csak otthon eszik, Tomának pedig azért, mert megint alig evett valamit az oviban, nagy nehezen elindultunk. A buszmegállótól ugyanis bő 10 perc az út hazáig a Duna-partunkon, persze csak akkor, ha nem állunk meg és nem térülünk el sokszor, mint ahogy akkor is 🙂 …
A fotózás az ősellensége mostanában Máténak, de a tesójának nem lehet nemet mondani 🙂 :
Na, ezek már lesifotók 🙂 , de annyira aranyosak, ahogy kézen fogva sétálnak 🙂 …
Viszont otthon mindenki befalta az ebédet 🙂 , és talán az energiák is levezetődtek egy picit 🙂 , mindenesetre tömegközlekedve nemcsak a járművek miatt lassabb hazaérni, hanem az egyéb, kiegészítő ténykedések miatt is 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: