Sulis farsang

Pénteken volt és az egész nap szinte egy rohanás volt. Kezdődött azzal, hogy rövidített órák voltak a suliban és csak az első négy tanóra volt megtartva (legalábbis kezdetben így tudtuk), így 11 körül végzett volna Máté a suliban. Ennek tudatában reggel beígértük Tomának, hogy ebéd előtt elhozzuk az oviból és nagy örömére a bátyja is jön érte, mivel pont úgy jött volna össze időben, ráadásul kettő körül már a suliban kellett lenni, szóval pont jónak tűnt így. Igen ám, de délelőtt telefonált Máté, hogy nem lesznek rövidített órák, csak az első négy lesz megtartva, ezt nem tudom hogyan, de előző este döntötték el az iskolában…

No, hát így aztán csak délben végzett Legnagyobbunk, így Toma elé sem jöhetett, én viszont már kénytelen voltam állni a szavamat és elmenni Legkisebbünkért ebéd előtt 🙂 . Úgyhogy hazaérve turbóra kapcsolva főztem, aztán egy 5-10 perccel később sült meg a hús a sütőben, ennyivel később indultam Tomáért, ami elég volt arra, hogy amire odaértem már ebédeltek 🙂 … Na, mondanom sem kell Legkisebbünk nem volt túl boldog, hogy se Máté, se hazamenetel ebéd előtt, de a péntek varázsa miatt szerintem egész jól viselte a dolgot 🙂 . De a lényeg, hogy gyorsan felkaptuk Mátét is, aztán hazarohantunk ebédelni. 

Közben összepakoltam a jelmez cuccát Máténak, sok dolog nem volt vele, mert csövesként egy nagy lógós dzsekit választottunk neki, meg egy lepusztult sapkát 🙂 , alatta már a bankrabló jelmeze volt, hogy a paraván mögött elég legyen csak ledobni magáról a cuccot. A farmer mellett – ami jó volt ugye csövesként is – egy fekete cipzáros, kapucnis fölső és egy gokartról megmaradt fekete, gokart bukósisak alá való maszk alkotta a bankrablóságot, amiből csak a szeme látszott ki és persze felhúzta a kapucnit is 🙂 , előző este a pecabotként levágott nádra a Családfő kötött egy madzagot és ennyi volt a jelmezgyűjtés 🙂 . Soha ennyire könnyű dolgunk nem volt ilyen téren 🙂 ! 

Még egy kis fricska volt a készülődésben, nevezetesen, hogy a jelmezek mellé még egy hátizsáknyi holmit össze kellett készítenem, tele pizsamával, törülközővel, egy váltás ruhával és hálózsákkal, ugyanis Máté a farsang után nem jött haza, mert hivatalos volt Andris barátjához többed magával egy kis éjszakai (kevés alvós) bulira (csak fiúk voltak, még… 🙂 ). Aztán persze siettünk a suliba, mert negyed háromra mindenképpen be kellett érnünk, ugyanis Mátéék kezdték az osztályos farsangot, a végszóra még a Családfő is beért 🙂 .

A számuk nagy siker lett, én mondjuk korábban nagy fantáziát nem láttam benne, de mivel Legnagyobbunk és az összes többi gyerkőc jól érezte magát benne, gondoltam végül is ez a lényeg. A történet annyi, hogy csövesként bevonult mindenki a pecabotjával, leültek körbe és valami kifogtuk az aranyhalat számra (ami tök buli volt, mondtam is, hogy itthon ez lehetne az indulójuk 🙂 ), tényleg megfogták az aranyhalacskát, mindenki megtapogatta azt az egyet és elvonult a paraván mögé átöltözni. Közben egy másik nagyon bulis-táncos számra (amire tényleg nem emlékszem, hogy mi volt, csak azt tudom jó volt) elkezdtek előjönni a paraván mögül egyesével a gyerkőcök, úgy mint amivé átváltoztak – Máté ugye bankrablóként 🙂 – és közben csak úgy, maguktól és a maguk örömére ropták és várták az újabb osztálytársuk előbukkanását 🙂 . Máté a fotón jobb szélen, a sárga dzsekiben van 🙂 :

Ha rettentő nagy fantázia nem is volt a dologban, nagyon tetszett nekem is 🙂 ! Végül, az osztályok közül a másodikok lettek és állítom mindez annak köszönhető, hogy a színpadról annyira a felszabadult, bulis jókedv jött le, még én is elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire kötetlenül, örömmel táncoltak együtt, mintha tényleg egy buliban lettünk volna, tulajdonképpen erre ment ki a dolog, mert koreográfia sem volt 🙂 … Hozzáteszem teljesen elképedve, majdnem tátott szájjal néztem végig ezt a táncos pár percet, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy a gyerekünk ennyire bulizós és mennyire jól táncol, mert az utóbbi másfél évben ezen a téren nem láthattuk, ugyanis az ilyen bulik, mindig a suliban vagy a kiránduláson zajlottak, ahol nyilván nem voltunk vele 🙂 …

Azt eddig is tudtuk, hogy nagyon jó az osztályközösségük, de most még jobbnak tűnt ezzel az egésszel, érződött, hogy jól érzik magukat együtt és ezt olyan jó volt látni 🙂 ! Azt meg csak félve teszem hozzá, hogy pár hónapja láttam az osztályt, de rettentő sokat változott megint mindenki… Olyan nagyok lettek, mintha középiskolások lennének már, és Máté is sokkal nagyobbnak tűnt valahogy, tényleg megéreztem az idő rohanását… Eltűnődtem közben, hogy két éve még milyen kicsik voltak, most meg!!! Egyébként pont előttünk állt Szilvi és Erika néni (az alsós tanító nénik), ők is végig nevették és tapsolták az egészet, de láttam rajtuk is, hogy hasonló dolgok jártak a fejükben…

Aztán sok időm nem volt merengeni, ugyanis Toma a produkció után teljes gázra kapcsolt és hol rohangált az aulában, hol lépcsőzött, hol versenyzett egy sorstárs tesóval, így vagy én, vagy Apuci vagy közösen valakivel felügyeltük 🙂 . Állandóan beszélgettem valakivel, mivel oly ritkán jutok be a suliba mostanában, főleg az alsós évekhez képest, így nyilván kiélvezünk minden alkalmat, amikor találkozunk ismerősökkel, tanárokkal, szóval mindenki olyannal, akivel a felsős lét előtt hetente beszéltünk 🙂 . Közben lementek az osztály műsorok, az egyéni jelmezverseny, na és a tombola. Ez utóbbin Máté remekelt, egy csomó mindenfélét nyert, kulacsot, édességet, meg még ami nem jut eszembe, Tomának pedig egy összeszerelhető repülő is jutott belőle 🙂 . Máté hol velünk volt, de inkább nem 🙂 , főleg a többiekkel szórakozott, néha hozzánk csapódott, főleg a büfés köreinknél 🙂 . 

Az eredményhirdetés után, amikor már fönt a teremben a nyeremény tortájukat ették, mi eljöttünk, akkor már benne voltunk az estébe. Furcsa volt úgy elindulni, hogy csak másnap találkozunk Legnagyobbunkkal. Ők még maradtak a disco-n, aztán Andris apukája összeszedte a fiúkat, miután hazamentek persze fel voltak pörögve, játszottak, valami táncos (!) Kinect-re szórakoztak és jó sokára, olyan fél 3 körül aludtak el – jó dolguk volt, a tetőtér csak az övék volt 🙂 . Ennek függvényében 10-kor reggeliztek – még FB fotót is kaptunk Andris anyukájától az evésről 🙂 – és persze még egy picit szórakoztak együtt, aztán dél körül hazafuvarozta őket a lelkes apuka 🙂 .

Jó volt az egész, de azért nem bánom, hogy csak jövőre lesz megint farsang 🙂 . A változás szele is érződik most már nagyon, kezd olyan igazi kamaszos lenni a nagy fiunk 🙂 …