Annyi mindenről írnék, aztán valahogy mégsem teszem…Több oka van ennek is, vagy elfelejtem a témát vagy nincs rá időm vagy inkább játszom és mesélek 🙂 . Ez a hét olyan munkás volt valahogy, mindenki rendesen járt (szerencsére) az intézményekbe és dolgozni, én pedig itthon pipáltam ki egy csomó dolgot a takarítós és egyéb teendőim közül. Valahogy a sütés is olyan jól esik (egyébként mindig is így volt 🙂 , csak most jobban), ahogy egyébként a rendcsinálás is, nem véletlenül ilyenkor aktuális nyilván ősidők óta a tavaszi nagytakarítás, megválni a sok régi kolonctól, aztán meg felfrissíteni a lakást. A futás hiányzott most, de nagyon, ebben az esős időben nem mentem, ez az egyetlen gát, amit le kéne már döntenem ezzel kapcsolatban, de az ilyen szakadó esőben valahogy ez még nem megy nekem, pedig tudom, sőt látom is, amikor jövök-megyek itt a környéken hogy mások akkor is futnak 🙂 , szóval ezt még át kell lépnem magamban azt hiszem 🙂 .
Máté lendületesen kezdte az új félévet, valamelyik nap négy ötöst és egy négyest hozott haza, de például a témazárója töriből is ötös lett, látom rajta, hogy most még jobban ráhajtott mindenre 🙂 … Egyébként meg tényleg elhatalmasodni látszik rajta a kamasz-kór 🙂 , az egyik percben még csupa aranyosság, vicces és egyebek, a másikban már vagy rosszabb kedve van és hallgatag vagy éppen mond néhány “kedves” dolgot felénk, amit nem mindig egyforma türelemmel értek meg 🙂 … Hát… Szerintem lesz itt még mindenféle hullámvasút ezzel kapcsolatban, kezdem érezni a súlyát, hogy mi vár még ránk 🙂 , pedig úgy látom Máté talán (ha minden jól megy 🙂 ), nem lesz az a nehéz kamasz 🙂 ….
Próbálok vele tanulni, ő ugye ezt igényli is, bár már lazulni látszik talán ez a dolog is egy picit, viszont az nagyon érezhető és remélem segít is neki, hogy mennyivel jobban és könnyebben tud összerázni és rendszerezni egy témát – mint legutóbb a töri témazárónál – ha van, aki átlátja neki az egészet és iránymutatásként megmondja mit kell a rengetegből átnézni és mondjuk melyik évszámokat érdemes tanulni. Az viszont nagyon zavar, hogy a közös időnk legjava ilyesmikkel megy el, valahogy nem nagyon jut idő másra, régebben azért ez sem így volt. Mondjuk neki is megvan az a valami, amit nagyon szeret – és amiről még nem írtam 🙂 – azzal foglalkozik egy csomót, jó néha azért közösen kijutunk mászkálni, de fiúból van és inkább menne nyilván pecázni (amit mond is egyébként 🙂 ), úgyhogy nehéznek tűnik ez az egész, pedig nekem még egy szavam sem lehet panaszra, mert több időnk van itthon nyilván, mint másnak…
Toma pedig ugyancsak igényli az időt nyilván, nem tudom, de mindig ez a legnehezebb, hogy mindenkire elég jusson és akkor magamról/magunkról Apával, még nem beszéltem persze… Az oviba az utóbbi pár napban megint 12 volt a csoportlétszám, rengeteg beteg van náluk és azért nem mondom, hogy nem izgulok azon, hogy ne szedjen össze megint valamit Legkisebbünk. A betegek főleg azok, akik korábban is, 2-3 hete azok voltak, olyan mintha visszaestek volna és ugye abban a körben mi is benne voltunk, én mindenesetre trenírozom az agyamat arra, hogy tele vagyunk vitaminnal és energiával, szóval nem lesz baj 🙂 ! Szegény Toma meg is járta egy picit ezt a betegségkupacot az oviban, ugyanis nagy boldogságára csütörtökön egy tűzoltó jött volna hozzájuk bemutatót tartani, még a kocsit is ki lehetett volna próbálni, de elhalasztották a következő hétre, az ovi szerte rengeteg beteg miatt…
Egyébként meg tegnap majdnem befogadtunk egy kutyát (Cimbiről még szintén nem írtam, majd fogok), nagyon aranyos volt, itt rohangált az utcában, amikor hazaértünk az oviból és suliból. Valahogy bejött a kertbe is, aztán nagy nehezen kitettük (bár nem szívesen), a Családfő szerint két utcával arrébb lakik, elmentem a kutyussal oda, de nyoma sem volt annak, hogy oda tartozna 🙂 . Mindenesetre a Zapu lebeszélt minket róla, megjegyzem a gyerekeknél nem ment könnyen, én is főleg azért hajlottam rá, mert rosszul lennék, ha befogadás után előkerülne a gazdája…
A hétvégére nincsenek most nagy terveink, szeretnék azért ma valahová eljutni ebben a szép időben, de sok időnk egyébként sem lesz, mert Máténak megint sokat kell tanulnia, ráadásul március 15-én az osztályuk adja a műsort és egy csomó megtanulandó szöveget hozott haza…
A szürkeségnek meg ne adja meg magát senki – bár jókor írom, amikor ragyog a nap 🙂 – minket eddig elkerült a rossz kedv (ha volt, az nem emiatt volt, sajnos), a legjobb arra gondolni, hogy mindjárt, de lehet, hogy már most is itt van a tavasz 🙂 !!!
De jóóó 🙂 , egy lehetséges sorstárs vagy 🙂 !!! Mindenképpen próbáld meg szerintem újra, én nagyon megszerettem a futást, pedig nem volt ez mindig így, sőt!!! Tavaly télen kezdtem el, bár valahogy éreztem korábban is, hogy ez most nekem jó lesz és tényleg így lett. Bár az elején az sokat segített, hogy arra gondoltam milyen sok jó dolog történik a futástól, pl.: megszabadulok a fölösleges kilóimtól, de az is benne volt erősen, hogy sokkal egészségesebb és fittebb leszek és elképzeltem magamban, hogy ennek köszönhetően 70 évesen is milyen aktív leszek majd a fiúk mellett 🙂 (nem viccelek komolyan 🙂 ). Lehet, hogy attól fájt a lábad, hogy nem melegítettél be, de az az igazság, hogy én sem szoktam, tudom, hogy ez nem jó, de eddig még soha nem fájt semmim, ezt úgy próbálom ellensúlyozni, hogy az elején még lassabban futok mint egyébként 🙂 . Szerintem lehet, hogy a cipődtől fájt a lábad, én a legelején semmi mást nem vettem, csak egy futócipőt, mert az tényleg fontos és mondom semmim sem fájt eddig. Mindenképpen írok a futásról még többször is – főleg, ha téged is érdekel – ráadásul írogatok egy futási naplót itt a blogon az első naptól kezdve, rövidesen olvashatod 🙂 , én meg szurkolok neked nagyon 🙂 és te is írd meg, ha futottál 🙂 !
Hát, nálam nem az esőt kell leküzdeni, hanem valami zsigeri ellenérzést. Tavaly tavasszal elkezdtem futni, de sajnos egy hónap után elmaradozott, mert nagyon fájtak a lábaim tőle. Állítólag azért, mert nem melegítettem be rendesen. Talán idén adok magamnak még egy esélyt. Te írjál róla gyakran, hátha ezzel nekem is erőt adsz! 🙂