Télikék

Lehet, hogy sokkoló a cím, így a tavasz második napján 🙂 – bár nem annak szántam – de a telefonomban őrizgetem már egy ideje ezeket a fotókat a havas telünk első két hetéről, ami ugye az egyetlen volt szinte 🙂 , és olyan szépek ezek a kis pillanatképek, hogy nem szeretném őket veszni hagyni… 

Az első adag fotók még akkor készültek, amikor a fiúkkal szánkóztunk és havaztunk, emlékszem, Máté meg is jegyezte, hogy fotóművésznek (!) 🙂 kellene mennem, mert állandóan kattintgatok 🙂 … Mivel művészt említett és nem csak sima fotóst, elgondolkozom a pályamódosításon  🙂 , bár azt nem tudom, hogy a kattintgatás mennyiségére vagy a minőségére gondolt akkor Legnagyobbunk 🙂 … A minőség egyébként is olyan amilyen, mert szinte mindig a telefonomról fényképezek, ugyanis az van állandóan kéznél 🙂 .

Ezekről a képekről egyébként már akkor is az jutott eszembe, hogy a mese jegyében készültek, az első adag (ami sajnos nem biztos, hogy látszik a képeken) például olyan, mint egy nagy pelyhes mesehavazás 🙂 :

A következők pedig pár nappal később készültek, amikor olyan jégbe fagyottnak tűnt minden, olyan volt a környék, mint egy zúzmarás mesevilág 🙂 :

Ez volt a vissza az időbe rovatunk 🙂 , ígérem ezután már tavaszi képek jönnek 🙂 …