Aki most Máté és a változatosság kedvéért megint arcüreggyulladása van, egy kis fülgyulladással megspékelve… Persze egész héten itthon marad, kiírta tegnap az orvos, sajnos fáj is neki, kapott antibigyót is. Hát, én nem tudom, elég már ebből nagyon, olyan mintha nem tudnánk ebből szabadulni… Az egészben az a legrosszabb, hogy nincs átmenet, ez nem szövődmény, hogy pár napig megfázás van és aztán jön a gyulladás, mi azzal indítunk most már, az első naptól kezdve, pár tüsszentés után fáj az arca, nem is tudom egyébként, hogy lehet ez…
A vitamin, amit használunk úgy tűnik leginkább Tomának hatásos, ő tényleg kevesebbet beteg, ha az, enyhén vagy nagyon gyorsan megy át rajta vagy mindkettő és ami a legjobb az egészben, eddig megúsztuk azt, ami tavaly tipikus volt, hogy egy kis megfázás után jött a szövődmény, mondjuk fülgyulladás formájában. Máténak viszont lehet, hogy ez nem használ, tegnap beszéltem Judit nénivel, az ofővel telefonon, annyira rendes egyébként, teljesen megértő – már az egekben van a hiányzásunk – még ő ajánlott egy vitamint, amit valószínűleg ki fogunk próbálni, állítólag az ő lánya, aki már főiskolás, is ebben volt benne, csak neki a fülére ment át mindig a dolog, de ugyanúgy rengetegszer beteg volt az utóbbi időben és neki bevált…
A hiányzásunk pedig már tényleg jó sok, jó még messze van attól, hogy kiüsse a biztosítékot, de vaskos az óráink száma, ami 100-nál jár. Arról nem is írtam, hogy van egy küszöb mostanában, így 100 tájékán, aminél az iskola köteles értesíteni a gyermekvédelmet (!) 🙂 , hiába igazolt, és ugye nem lehet más, csak orvosilag igazolt ennyi óraszám. Szegény Judit néni még pár hete ő mentegetőzött, hogy ne vegyük magunkra, de fogunk kapni egy levelet a hivataltól, ő is abszurdnak tartja, de ez van, nekik ez kötelező… Hát… Nemcsak levelet kaptunk, de még a gyermekvédelem is felhívta a Családfőt 🙂 – nagy szerencsétlenségükre 🙂 – hogy mi újság a gyerekkel, van-e valami probléma??? Na, ő el is mondta nekik, hogy köszönjük szépen a gyerek jól van és még mindig éltanuló, probléma abból van, hogy ilyenekkel fontoskodnak 🙂 , keressék inkább azokat, akiknél igazolatlanul hiányzik a gyerek, egyébként meg, ha beteg valaki, főleg egy gyerek, akkor nincs mit tenni, meg kell, hogy gyógyuljon és persze ezután is otthon marad 🙂 …
Meghalgatta ezután, hogy mentegetőzik a hölgyemény (jó, persze tudjuk, hogy nem az ő hibája…), felolvasta a levelet, amit jellemzésként a családunkról írt az iskola – csupa jót egyébként 🙂 , még jó is volt hallani, még így másodkézből is 🙂 – és beszámolt arról is, hogy mindezek ellenére, még az igazolások valódiságát is ellenőrizniük kell (szóval lecsekkolják, hogy véletlenül nem-e hamis a dolog…, brrrrr…)… Na, és itt még mindig nincs vége, mert a Családfőnek az állandó lakcíme nem a házunk, ami nekem és a fiúknak, szóval átadják Szigetszentmiklósnak az ügyet, ahonnan majd számíthatok, főleg én, egy újabb telefonhívásra. Erre egyébként már nem találok szavakat, mert értem én, hogy védeni kell a gyerekek érdekeit, na de talán nem ilyen esetekben, amiben nyilván nem vagyunk egyedül, arról nem is szólva, hogy mennyi idő és energia elmehet erre a részükről, az esetek nagy részében feleslegesen…
Nagy szerencsétlenségünkre, Máté osztálya tartja pénteken az ünnepi, március 15-ei műsort, ráadásul csütörtökön délután, lesz egy főpróba, ahol a szülők előtt adják elő az egészet. Nem akarjuk pácban hagyni a többieket, megbeszéltük Judit néninkkel, hogy csütörtökön a főpróbára és a péntek délelőtti műsorra külön bemegyünk, ráadásul mint kiderült, nem mi leszünk az egyetlenek, akik betegen bemennek szerepelni 🙂 (ezt szeretem az osztályban és a szülőkben egyébként, hogy mindenki így áll hozzá).
Most fordult a kocka itthon, Toma jár oviba, Máté itthon 🙂 , én meg alig haladok valamit bármiben is múlt hét óta 🙂 … Akkor ugye Legkisebbünkkel csináltunk mindenfélét, most Mátéval már második napja délelőtt annyit vagyunk együtt, amit már régen nem és ez igazán nagyon jó 🙂 ! Sok filmet megnéztünk, most délelőtt pedig a Ki nevet a végén társassal játszottunk rengeteget, ami Legnagyobbunk kedvence volt még régebben és tényleg jól szórakoztunk, aztán jön a dél és mehetek Tomáért 🙂 . Volt egy erőtlen kísérletem ma, hogy akkor most konyha nagytakarítást kezdek, de Máté kérésére, hogy inkább játsszunk, könnyedén lemondtam róla 🙂 …
Az a gond, bár ezt nem is írtam, hogy én is valahogy felesleges procedúrának érzem ezt az egészet, mert ebből sok minden nem derül ki. Egyébként mi csak a levélről tudtunk, szóval ez a telefonos megkeresés is több, mint amirunke számított 🙂 (remélem nem kopogtatnak egyszer csak az ajtón 🙂 ), így én nem hiszem, hogy ez a jellemzésnek köszönhető, talán attól függ, hogy milyen ügyintézőhöz kerül az ügy, de pontosan én sem tudom, majd megkérdezem, ha felhívnak 🙂 …
Máté pedig most lubickol a teljes figyelemben, most érezni igazán milyen fontos ez neki is… Toma eddig jól viselte a szerepcserét, bár ma pont eléggé nyűgös volt és nem volt valami jókedve, még meg is fordult a fejembe, hogy kezd ráunni az egyedüli intézménybe járásra 🙂 .
Hááát, végül is nem baj az, ha a gyermekvédelem kérdezősködik, csak éppen ha telefonon teszi, szerintem semmi nem derül ki igazából, ha gond van valahol. Vagy lehet, hogy ahol az iskola nem ad ilyen jellemzést, amit rólatok a tietek, akkor ki is mennek?
Igazad van, Máténak is, neked is biztosan jól esik, ha kihasználjátok a kényszerű otthonlétet. Akármilyen nagy fiú is, biztosan jó neki is a kizárólagos figyelmed. Tomának hogy esik, hogy ő jár oviba?
Jobbulást továbbra is Máténak!