Engem is…

…megtalált a betegség. Egész nap éreztem tegnap, hogy nem vagyok jól, fáztam folyton és nagyon fáradt voltam, de gondoltam biztos a két éjszakázós naptól van. Hát, nem attól volt 🙂 , mondjuk már 2 napja én is köhörésztem, a Családfő mondta is, hogy lassan annyit köhögök, mint Toma, de nem nagyon vettem komolyan, sőt, úgy éreztem nem is nagyon köhögök 🙂 . Ettől függetlenül ugyanúgy telt a nap, főztem, még kardokat is készítettünk Legkisebbünkkel, aki szerencsére már egész tűrhetően van, éjjel nem is köhögött, végre aludtunk is. Aztán este jutott eszembe, hogy megmérjem a lázamat 🙂 … (Jellemző rám egyébként, a jó ég tudja, lehet, hogy egész nap úgy voltam 🙂 …)

Nem, mintha nagyon változtatna a dolog a napunkon valamennyit is, mivel ma mindenki elment dolgozni és suliba, mi maradtunk itthon Tomával kettesben, aki mellett a pihenés az ismeretlen fogalom 🙂 , szóval majd szedem a lázcsillapítót, ha muszáj, még az a jó, hogy főznöm nem kell mára 🙂 … Egyébként mindezek ellenére, a tegnapi esős, szürke idő volt a legjobb a négy napunkban. A délutánunk olyan jól telt, az eső kint kopogott, mi bent játszottunk, filmet néztünk, kardokat csináltunk Tomának, (majd később megmutatom, ha lesz mindegyikről kép 🙂 ), meg néztük a tüntetést 🙂 …

Nem akarok politizálni, itt nem is szoktam, bár a fene tudja, tulajdonképpen ez is hozzátartozik a mindennapi életünkhöz és én nagyon egyetértek azzal, hogy az oktatás az nagyon nincs jól, ahogy van, meg sok minden más sem egyébként… És igen, nem tetszik, ami kormányszinten zajlik az országban már jó ideje, nem mintha a másik oldal bármelyike is vonzó lenne számomra, ezt érzem a legegészségtelenebbnek egyébként, hogy igazából nincs választási lehetőségem (meg szerintem még nagyon sokaknak), hogy az egyik nem kell, de a többi sem…

Ezért (is) szimpatikus, ami most történik, bár nem politikai dolog indította el, de igenis jó, ha van, vannak civil megmozdulások, végre vannak más vélemények, mert valahogy a közéletet is olyan poshadt állóvíznek érzem, még a kulturális dolgokban is ez van, sehol egy vadhajtás vagy bármi, olyan steril az egész… Én meg, aki mindig falta a híreket, nem vagyok már olyan lelkes jó ideje, mert csak egyféle utat érzek dominálni (persze van más is, de gyerekcipőben) és tegnap, amikor az m1-en este 6-7 magasságában a délelőtti miniszterelnöki beszédet láttam ismételni (ki tudja hányadszorra), akkor az úgy sok mindent elárult, az ország vezető hírcsatornáján, az volt a legaktuálisabb hír akkor éppen 🙂 , hááát, mit mondjak 🙂 … Na, ennyit erről, többet is írtam az egészről, mint szerettem volna 🙂 …

Az viszont tök jó, hogy Mátéval most már minden ilyesmiről el lehet beszélgetni, érdekli, végignézte az egészet velünk – szerencsénkre Toma meg eljátszogatott éppen 🙂 – kérdezett, meg véleményt formált, szóval örültem nagyon, olyan nagy már 🙂 … Aztán a teljes  képhez hozzátartozik, hogy úgy 8 körül ráeszmélt, miután valakivel csetelt, hogy angolból bepótolandó 6 oldala hiányzik a munkafüzetből 🙂 , aminek neki is állt becsülettel 🙂 …

Ma meg beindult újra az élet, már amennyire nekünk, itthon maradottaknak beindulhatott 🙂 …