Tegnap készültek el ezek a kis kardok, mondjuk az ünnephez kapcsolódva több mindent is készítettek az oviban, kézlenyomatokból kokárdát, aztán piros-fehér-zöld szívet festettek és pénteken, meg már csütörtökön is állandóan ezt a verset mondogatta Legkisebbünk itthon:
Weöres Sándor: Megy az úton…
Megy az úton a katona.
Zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
Gondoltam kardot még úgysem csináltak, olyan fiús is, meg szeretett volna is a Drágám, csak éppen közbejött a betegség, amikor nem volt hozzá türelme, kedve, de legalább ünnepnap kézműveskedtünk, sok minden mást úgysem lehetett tegnap csinálni 🙂 …
Egyszerű kardot gondoltam ki vagy inkább a netről szedtem az ötletet – én sem voltam az igazi – két kiürült papírtörlőtekercset kellett összeragasztani, bevonni alufóliával és kartonból van a nyele. Először Toma eltérült egy kis vagdosásra,
aztán az alufóliás részt együtt csináltuk:
Apa meg elkészítette a nyelet,
Toma pedig birtokba vette 🙂 :
Aztán mivel Legkisebbünk nagyon szereti a viking meséket, kitalálta, hogy szeretne egy olyan kardot is, a Családfő meg legyártotta 🙂 , aztán ezzel a két karddal vívódtak este a nagy csaták 🙂 . Ez ma reggeli viking kardozás, még pizsamában 🙂 :
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: