Dolgaink

Betegségünk egész jól áll Tomával, ő ugyan még eléggé köhög, de más probléma már nincs, nálam pedig volt-nincs a kórság, egy kis köhögést hagyott maga után 🙂 … Ebből kifolyólag, ma visszavisszük az egyik elmaradt könyvünket a tőlünk messzebb lévő könyvtárba, már úgyis jól kicsúsztunk a határidőből és most már innen többet tényleg nem veszünk ki semmit, slussz-passz, akármilyen jó könyvet talál(na) bárki, de erre nem lesz alkalma, ugyanis csak jövünk és megyünk 🙂 (legalábbis a tervek szerint 🙂 )…

Tegnap pedig jó kis meglepetésben volt részem, felhívott a gyermekvédelemtől egy nő (Máté miatt, a sok hiányzás miatt vagyunk porondon) és egy találkozóra invitált minket, közösen Legnagyobbunkkal… Nahát, nahát, gondoltam, ennek már a fele sem tréfa és azért elbeszélgettem a hölggyel (a fővárostól átkerült hozzájuk, a mi városunkba az “ügy” ugyanis). Persze elmondtam neki az elején, hogy nem az ő munkáját szeretném kritizálni és megértem, hogy neki ez a dolga, kötik a szabályok, de mégis, milyen szabályok is ezek ? Mert mi sem örülünk annak, hogy sokat hiányzik Máté a betegségei miatt, és úgy tudom, hogy elég jó jellemzést adott rólunk az iskola (amit ő meg is erősített), és azért ők 6 év alatt és ebből majdnem 2 év felsőben töltött idő alatt, szerintem csak jobban meg tudják ítélni, hogy “veszélyben” van-e a gyerek vagy egyáltalán látnának azért valami problémát, mint a hivatal fél órában…

Igazat adott mindenben, de azért csak ragaszkodott ahhoz, hogy menjünk be hozzá, sőt, megkérdezte, hogy nem gondolkodtunk-e el róla, hogy magántanuló legyen Máté??? Kérdeztem, hogy miért is??? Hiszen elég jól tanul, ugyan félévkor nem volt kitűnő, de most is nagyon jó az átlaga, tehát a sok hiányzás ellenére is bírja a tempót. Mint kiderült, ez új információ volt neki, mármint az, hogy ilyen jól tanul Máté, ami azért is meglepő, mert vagy nincs benne az iskolai jellemzésben, (de akkor miért nem járnak utána, ha arra van idő, hogy minket behívjanak) vagy nem olvasta el. Pedig szerintem ez sokat elárul mindenféle szempontból, az is, ha jelentősen rontott volna, meg az is, ha nem…

Aztán még mindig az volt a téma, hogy menjünk be mindenképpen (lehet, hogy csak olaj a tűzre a sok kérdezősködésem 🙂 ), de azért csak nem bírtam ki és megkérdeztem, hogy ugyan miről fogunk mi ott beszélgetni, mert a mi “problémánk” egészségügyi és nem családi (bár ezt nyilván a saját szemével szeretné látni), de, hogy őszinte legyek semmi kedvem bemenni hozzá, mert ez valahogy nem a mi cipőnk, ráadásul teljes értelmetlenségnek érzem és még azt is megkérdeztem, hogy ez most ránk nézve kötelező-e? Mint kiderült nem az, csak ajánlott 🙂 , mert akkor tovább küldik a gyámhatóságnak, hogy nem vagyunk együttműködőek 🙂 (jáj 🙂 …) és ők szállnak ránk.

Mindez azért, aminek mi sem örülünk, hogy sokat beteg Máté, hát nem tudom de ez egy nagyon nem jó szabály szerintem, mert oké, hogy vannak esetek, amikor baj van, de talán gondolkozó emberekre kellene ezt bízni, akik eldöntik a saját hatáskörükben, hogy ez nem az az eset, mert úgy látszik, hogy itt nincs választási lehetősége az ügyintézőnek, legalábbis számomra ez derült ki. A vége a beszélgetésnek is ezt erősítette meg, ugyanis annyit mondott a hölgy, hogy ha bemegyünk, akkor rövidre zárjuk ezt a kérdést, ellenkező esetben (ugye a gyámüggyel) mindenféle vizsgálatokra készülhetünk… Persze a gyámügyig nyilván nem mentem volna el, mert értelme nem lenne és az időt is sajnálnám rá 🙂 , de nagyon hülye helyzetnek érzem ezt az egészet és minél inkább jobban belegondolok, annál inkább faramucinak érzem (nem tehetek róla, ez van…). Szóval jövő héten hétfőn, fél kettőkor lesz jelenésünk, Máté mellett viszem Tomát is, nem várt bónusz ajándékként 🙂 , hátha jobban szórakozunk majd 🙂 … Érdeklődve várom egyébként, ilyen helyen még úgysem voltunk, valószínűleg nem is leszünk, bár erre most már ezek után nem fogadnék 🙂 …

Tegnap pedig elég rossz napunk volt délután, ugyanis ez a kamaszodós dolog kezd erősödni Mátén és néha magam is meglepődök rajta, hogy sikítófrászt szeretnék kapni a megjegyzéseitől, de ez még hagyján, valahogy kezelni is kell őket, szóval volt egy kis mosolyszünet nálunk délután, estére belátta, hogy nem volt igaza (ami jó jel 🙂 ), de azért elég riasztó, hogy ez a kezdet a kamaszkorból 🙂 …, és ki tudja mikor lesz vége 🙂 ???? Egyébként meg úgy tűnik, hogy búcsút mondhatok a nyílt napoknak, tegnap volt Mátééknál és mivel Toma beteg meg akkor még én is az voltam, nem is gondoltam rá, hogy bemennék, de ha ez nem lett volna, akkor sem mentem volna, ugyanis Legnagyobbunk megkért, hogy inkább maradjak itthon, mert az olyan cikis, ha ott vagyok 🙂 … Úgy látszik most már ez az általános (bezzeg régen!), mert egy anyuka volt ott (egyébként a tavalyi dolog, amikor végül ketten lettünk, engem is elriasztott), de ő sem mérvadó, mert az iskolában dolgozik és csak az első órára ment be 🙂 …

Na, szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők (és most tényleg 🙂 )…