A tegnap délutánunk olyan kis jó volt, pedig csak úgy alakult magától, nem volt betervezve különösebben semmi. A délelőtt olyan kötelezős volt: Máté és a Családfő elmentek vásárolni, cipőt vettek Legnagyobbunknak mert már igencsak időszerű volt, aztán még be is vásároltak itthonra a rövidnek ígért, ám, de hosszabbra sikeredett listám alapján 🙂 , mi pedig Tomával addig a felső szintet takarítottuk, meg egy kicsit az alsót is (nem tudom mi van, egy ideje folyamatosan csak takarítok, nagytakarítok 🙂 …).
Aztán ebéd után – amit ráadásul Apuci főzött, ugyanis hazafelé a csárdából hozta mindenkinek a kedvencét 🙂 (a menünk most is borul, de nem bánom 🙂 ) – tettünk-vettünk egy picit, majd kimentünk Tomával a Duna-partra, ugyanis tegnap ő kapott cipőt, ami szerinte futócipő 🙂 (belőlem indul ki a dolog, ugyanis mivel nekem is van, neki is kell, hogy legyen egy 🙂 ), így úgy vélte, hogy mindenképpen le kell tesztelni a darabot használat közben, amit mint utóbb kiderült komolyan is gondolt, ugyanis végig futotta az egész utat 🙂 . Addig a nagyobb fiúk itthon maradtak és sportközvetítős délutánt tartottak, ugyanis néztek focimeccset is, meg Forma-1-et is.
Toma a dunai ligetes részünkön nyargalászott és ugyan sokszor stégezünk itt a környéken, mert bőven van hol, tegnap valahogy Legkisebbünk stég-mustrát tartott: mindegyik útjába kerülőre ráment, kipróbálta, letesztelte 🙂 …
Futás közben megpihent, mint ahogy már mutattam, ledőlt egy picit napozni,
miután lecsekkolta, hogy mikor szándékozunk strandra menni, de olyanra, ahol kint fürödhetünk a medencében (szóval holmi uszodás megoldással nem érné be 🙂 )…
Szerencsére a parti szakaszunk tele van zegzugos, sokszínű résszel, amiket jól meg lehet mászni és egyebek 🙂 …
Meg kellett vizsgálni, hogy az üreges farönkbe van-e valaki…
Egyébként utunk nagy részén, csak azt láttam, hogy fut előttem 🙂 :
Már majdnem hazaértünk, amikor két vadkacsa szállt fel az egyik bozótos mélyéről, annyira jó volt így testközelből látni őket 🙂 ! Mondjuk amikor tudjuk etetjük őket, hiszen csak a sarokra kell kimennünk, általában félretesszük nekik (na meg a hattyúknak is) a kifliket, zsemléket, kenyereket, de persze pont most nem volt nálunk semmi 🙂 … Tényleg minden nap örülök a helynek, ahol lakunk, de ilyenkor különösen 🙂 …
Hazaérve aztán előszedtük a bicókat és kimentünk tekerni egy picit. Idén már nem először, rövidekre többször elővettük már a bringákat, Toma segédkerekesen hasít még, én meg a sajátomon kísérem, bár gyakran megesik, hogy versenyeznünk kell, mint ahogy ma is 🙂 . Sok és még több tekergőzés után, a rollerrel is visszamentünk a Duna-partra, aztán a kis öblünknél, a játszótérnél kötöttünk ki végül, ahonnan hosszas rábeszélések árán sikerült hazajutni 🙂 .
Sokszor a karnyújtásnyira lévő dolgok a legjobbak, amit el lehet képzelni, így volt ez velünk tegnap is 🙂 …
Jaj, de jó, egyszer találkozhatnánk is 🙂 ! Egyébként maga a csárda még Csepelen van, a 71-es busz végállomásánál, Nádfedeles csárda a becsületes neve 🙂 . Finoman főznek, mi szeretjük nagyon 🙂 ! A csárdától lefelé már Szigetszentmiklós van közigazgatásilag, innen nem messze, lent a dunai részen lakunk mi 🙂 .
Gyakran járunk Szigetszentmiklós felé(és szeretünk jókat enni), melyik ez a csárda?