Csütörtökön, kihasználva az ovis szünnapot, ahogy elterveztük Tomával, Nóri barátnőjével és anyukájával reggel elindultunk egy kicsit kirándulni. A Boráros téren felszálltunk a BKV-hajóra, ami már önmagában is izgalmas volt mindkét gyerkőcnek, pedig Toma nem először utazott rajta 🙂 . Vennünk kellett persze kürtöskalácsot is Legkisebbünknek, amiből aztán mindketten jóízűen falatoztak, közben hol összevitatkoztak, hol kibékültek, az utazóközönségnek elég sokszor és több helyszínen színes és érdekes műsort nyújtottunk azt hiszem .) … Most olyan hajóval mentünk, ami főleg nyitott volt, de sajnos utoljára került ránk a sor, mert nekünk nem volt bérletünk és jegyet vettünk, szóval addig a jó helyeket sajnos elfoglalta a kisebb tömeg (nem gondoltam, hogy hétköznap délelőtt ennyien utaznak így 🙂 …)
Azért megoldottuk a dolgot és odaszuszakoltuk magunkat az egyik fedélzeti asztalhoz és majdnem végig fent utaztunk a nyitott részen:
Aztán egy kis fedélzeti WC tesztelés után, még a zárt részt is meglátogattuk,
Nagyon tetszett persze a hajózás a gyerkőcöknek, de ez a kb. 40 perc pont elég is, a vége felé már nagyon mentek volna mindenfelé 🙂 . A Jászain szálltunk le és onnan aztán rövid sétával átmentünk az Olimpia játszóparkba, amit mi már régen kinéztünk magunknak Tomával, pont valamelyik 2-es villamosozás közben az ablakból szúrtuk ki és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Itt ki lehetett engedni az energiákat és volt mászókázás, csúszdázás, homokozás, szaladgálás és mindenféle jó dolog 🙂 .
Egy ismeretlen kislánnyal is összehaverkodott Toma, legalábbis egy kis “fagyizás” erejéig, a kicsi lány készítette a finomságot, amit Legkisebbünk mindig szorgosan elfogyasztott, aztán a sokadik után azt mondta, hogy köszöni szépen, de tele van már a hasa és elrohant új felfedeznivalók után 🙂 …
Nóri és Toma össze-vissza szaladgáltak, hol együtt jöttek-mentek, hol külön, jó sokáig ott voltunk, de látszottak már mindenkin a kimerülés jelei, így aztán a fagyizás meglebegtetésével sikerült elindulni 🙂 . Egyébként én nem vagyok egy tipikus játszótér rajongó – Legkisebbünk viszont imádja az összeset, szerintem még jobban, mint anno Máté 🙂 – de mostanában tényleg sok jó játszóval találkozni, ez meg amolyan csúcskategóriás ezek között és biztos vagyok abban is, hogy még visszatérünk ide, mert már ma ezt emlegette Toma 🙂 (itt is nagy tömeg volt, az egyik kislánnyal beszélgetve az is kiderült, hogy egy messzi oviból jött oda a csoportjuk kirándulni 🙂 ).
A 2-es villamossal jöttünk visszafelé, mert egyrészt ez volt a gyorsabb, másrészt már elég fáradt volt a kis csapat, és végül a hajó, mivel még nincs nyári szezon, dél tájban nagyon ritkán jár, szóval ez volt a legjobb megoldás. Fagyizót nem nagyon találtunk útközben, de szerencsére ezt most a fiúk-lányok annyira nem vették zokon (a Jászai és a Kossuth tér között van a park), így a megállóba elérve inkább a villamosra vártunk egy picit (a háttér és a környezet meg remek volt 🙂 ),
majd egészen a hévig döcögtünk a villamossal és végig élveztük útközben a kisebb alagutakat és néztük persze a hajókat 🙂 . A Borároson persze útba ejtettük a kürtöskalácsost, vettünk egy fahéjasat Máténak (imádja, ahogy az öccse is 🙂 ), hogy vigyünk neki is valami vásárfiát a napról, de erre drága kis tesója is szorgosan, többször emlékeztetett, nehogy véletlenül elfelejtsem (zabálnivaló ilyenkor 🙂 ). Aztán a héven megint nyújtottunk egy kis szórakoztató hiszti show-t az utazóközönségnek 🙂 , akkor éppen az volt a vita tárgya, hogy ki lát ki jobban a “gyönyörű” ablakon 🙂 …
Aztán amire leszálltunk, már ki is békült a civakodó házaspár 🙂 , sőt, Legkisebbünk mindenféle grimaszokat vágva szórakoztatta Nórit és még minket is 🙂 . Leszállva már csak a kocsiig mentünk, aztán elmentünk az oviig – közben végig nyugtattuk az izgatottakat, hogy nem, nem megyünk be 🙂 – ahol fagyiztunk végre és fáradság ide vagy oda, felmentünk Nóriékhoz, akik az óvoda közelében laknak (nem úgy, mint mi 🙂 ). A gyerkőcök persze egyből elmerültek a játékban, mi meg végre ittunk egy jó kávét, aztán jó másfél óra és hosszas búcsúzkodás után elindultunk Mátéért a suliba. Legkisebbünk már a kocsiban azon kesergett, hogy hiányzik neki Nóri 🙂 … Nagyon jó kis nap volt mindenkinek, biztos jön még a folytatás sok részletben 🙂 , viszont a mai játszóházról már tegnap letettünk, mert valahogy egyesített erővel nagyon fáradtak voltak a gyerekek és tényleg jobb is azt hiszem, hogy a mai napot kihagytuk, mert még napközben is olyan nyűgösebb és fáradtabb volt Toma (meg ahogy hallottuk Nóri is), kellemesebb volt a mai, laza kis itthonlét 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: