Biciklis délelőtt

Mostanában minden nap akár esőben, szélben vagy napsütésben, de bringáznunk kell 🙂 ! Toma nagyon rákapott, aminek persze örülök, hiszen én is nagyon szeretek biciklizni. Pénteken, miután a játszóházas programunkat elhalasztottuk, természetesen biciklire pattantunk és itt a környéken tekertünk nagy boldogan. Nálunk ugye nincs nagy forgalom, de most még annál is kevesebb volt, Legkisebbünk meg is jegyezte, hogy mennyire nem látni senkit 🙂 , mire én mondtam neki, hogy persze mivel mindenki oviban, suliban és munkában van, erre ő befejezte a mondatot nagy vigyorogva, hogy mi meg biciklizünk 🙂 …. Hát, igen 🙂 …

A biciklizés szenvedélyén felbuzdulva, hazafelé útba ejtettük Jutka néninket, aki régebben, főleg ovis korában vigyázott Mátéra ha úgy adódott (dajka volt régen az ovinkban), és még Tomára is egyszer-egyszer vigyázott. De sajnos mostanában eléggé beteges és már nem vállal gyerekeket, pedig amíg ott voltunk náluk (a férje, Miklós bácsi is nagyon kedves) sokszor eszembe jutott, hogy milyen nyugodt lennék, ha rájuk bízhatnám néha Legkisebbünket, aki a ritka látogatások ellenére nagyon otthon érezte magát: az összes, unokák miatt elöl lévő játékkal jól eljátszott és még valami csokitojást is elkezdett kunyerálni 🙂 …

Szóval azon túl, hogy már szerettük volna meglátogatni őket, azért is mentünk be, mert náluk lehet fehér kapu kulcsot venni. Ugyanis a mi környékünk azért is ilyen nyugodt, mert van ez a fehér kapunk, ami lezárja a forgalmas úttól a mi környékünket és ide csak azoknak van kulcsuk, akik itt laknak (be lehet máshol is jönni erre, de az kerülősebb és így tényleg sokkal kevesebben látogatnak erre 🙂 ). 

Persze kulcsunk az van, de nyár óta csak egy darab, amikor nyaralni voltunk a másik elkeveredett a szomszédasszonyunknál, aki vigyázott a kertre és akkor még Cimbinkre is… Azon az egyen őszig osztozkodtunk (az vitte, akinek kellett), de onnantól Máténál van, mert ő majdnem minden nap használja, nekünk meg télen nem nagyon kellett. Na, de most, ezzel az új kulccsal, már semmi nem állíthat meg minket, hogy tovább suhanjunk a Duna-parton talán a kompig vagy még azon túl is 🙂 …