Megyek Tomáért az oviba, ugye ebéd után jön haza és ahogy készülődtünk, közben kérdeztem (ahogy általában), hogy mi volt az ebéd. Kiderült, hogy krumplis tészta, ami ugye Máté kedvence, de ez persze nem hatja meg Legkisebbünket és gondolom, hogy nem evett belőle 🙂 … Azért, hogy picit húzzam mondtam neki, amit már egyébként is tudott, hogy nahát Máté mennyire örült volna az ebédnek, hiszen nagyon szereti a krumplis tésztát! Erre Toma egyből rávágta, hogy: – Én is szeretem, csak nem eszem meg ! (Jaaa 🙂 )
***
Az egyik délután Toma kesergett valami csekélységen, arra sajnos már nem emlékszem, hogy min, de azt tudom, hogy nem volt olyan nagy dolog, viszont elég teátrálisan volt rossz kedvű 🙂 . Kérdeztem tőle, hogy mennyire szomorú, erre ő: – Nagyon szomorú vagyok! Egészen a háztetőig…nem…, az űrhajókig vagyok szomorú…
***
Töri tanulás közben szembejön velünk a tananyagban a 30 éves háború, amit az előző fejezetben vettek Mátéék, már a témazárón is túl voltak, de gondoltam, ha már így kapóra jött ez az esemény, amit kívülről kellett fújni évszámostul, letesztelem Legnagyobbunkat és csak megkérdeztem tőle, hogy akkor mi is volt a 30 éves háború lezárása? Erre a bizonytalan válasz: – Egy béke…???
***
Toma hízeleg, az ölembe ül, hozzám bújik, játszadozik a hajammal, egyszer csak felül és megkérdezi bűbájosan: – Hajat mostál? Mondom neki, hogy nem, ma nem mostam meg. Erre ő elgondolkodva: – Csak, mert olyan szarul néz ki 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: