Pecás, tanyás nap

Mert attól még, hogy nem érek ide, volt nekünk egy jó vasárnapunk is a hétvégén 🙂 . Elég mozgalmas volt – meg valahogy a hétvége egésze is – pedig alig mozdultunk ki a környékünkről, de mégis! Az biztosnak tűnt már korábban is, hogy vasárnap horgászni mennek Apáék, az meg a szombati biciklizés közben derült ki Máténak, hogy ide az utcasarkunkra mennek “csak” le, ugyanis a bicikliről azt nézegette, hogy itt a partunkon azalatt a pár perc alatt, amíg végig tekertünk, két-három helyen is termetes halacskákat fogtak a horgászok. Ez a mi Duna-partunk ilyen szempontból sokaknak érthetetlen, hogy van nekünk egy peca őrült családunk, akiknek elég lenne majdnem az ablakból kidobni a csalit a Dunába, ennek ellenére mindig eljárnak valamerre horgászni 🙂 , holott a tavasz kezdetével ide hozzánk járnak a pecások: családok, baráti társaságok, de magányos horgászok is, főleg hétvégén, de hétköznap is (általában a környékbeliek).

Hát kéremszépen, biztos úgy van ez, hogy a balatoniak sem a Balcsira mennek nyaralni általában, üthetném el ezzel a megállapítást 🙂 , de ehhez hozzátartozik, hogy sajnos, tényleg nehezen lehet halat fogni itt nálunk, néha olyan mintha eltűntek volna a halacskák a vízből 🙂 … Most viszont, mint Apa kiderítette telepítés volt erre felénk a napokban, szóval hemzsegtek a kifogásra váró nagy fogások 🙂 . Viszont én is jobban örülnék azért, ha hazajárnának többet pecázni a fiúk, mert nagyon jó ez, amikor ilyesmi adódik, ráadásul rendkívül kényelmes Toma szempontjából is, mivel pecázni ő is szeretne, de vele azért még nem lehet végigcsinálni egy napot horgász ügyileg, itthon viszont minden könnyebb, meg még játszótér is van kéznél 🙂 …

Szóval 11 körül levonult a család egyik fele az öbölnél lévő helyükre (mert olyan is van, amikor régebben általában egy helyen horgásztak itthon 🙂 ), ugyanis addig ültek ott fiatalok, akik hajnaltól pár órára jöttek le pecázni ide hozzánk 🙂 . Én pedig beraktam a sütőbe a cserépedényes husinkat és mi is levonultunk hozzájuk. Volt közös együtt horgászás a fiúknak, itt talán a Családfő egyik fogása, közös erővel kiszedve 🙂 :

Legkisebbünknek általában túl nyálkás a hal 🙂 , ezért kicsit óvatoskodva fogdossa általában, hiába mondják neki a többiek, hogy egy pecásnak muszáj megfogni a kifogott példányt 🙂 … Itt meg Máté egyik fogása a sok közül, hű segítőjével 🙂 . 

Egyébként rengeteget fogtak aznap, általában mindig vissza is engedik a halakat a vízbe, bár most Feri bácsi miatt (az egyik szomszédunk, vele szokott Máté a helyi focimeccsre járni) kivételt tettek, két pontyot is adtak neki nagy örömére, ugyanis ő szereti a halakat enni is 🙂 , bár a mi kényes ízlésünknek a dunai hal egyébként sem lenne egy lehetőség, de ők nem finnyásak a feleségével és megeszik, amikor tudnak, hoznak is nekik a fiúk a fogásból.

Közben volt egy kis időm kattintgatni is, örülök, hogy itt lakunk, valahogy olyan teljesség érzés ez nekem, minden van itt, ami nekünk fontos, és olyan otthonos az egész 🙂 :

A holt időkben Toma meg sem állt, a fotóinkról már jól ismert játszótéren nyargalászott 🙂 :

Közben bejöttünk egy picit Tomával, mert a sütőből ki kellett venni az ebédet 🙂 , Legkisebbünk itthon evett velem, a többieknek meg kivittük dobozba a gyümölcslevest és a husit rizzsel 🙂 . mondhatom jó dolguk volt 🙂 ! Nos, hát egyebek mellett ezért is kellemes az itthoni peca 🙂 .

Aztán mi Tomával beültünk a kocsiba és elmentünk a szintén közeli lovastanyára, amit Máté egyik barátjának az anyukája ajánlott nekünk. Legkisebbünk él-hal a pacikért, most is mondogatta már nekem egy ideje, hogy mikor lovagolhat, így aztán a hét elején lebeszéltem oda egy ismerkedő látogatást (bár abban biztos voltam, hogy Legkisebbünk lovagolni fog, azért meg akartam nézni a helyet, na meg az oktatót 🙂 ). A legjobbkor mentünk ilyen értelemben, mert a nagy szél miatt elmaradtak aznap a lovaglások, így körbe lehetett nézni, beszélgettünk és kicsit ismerkedtünk. Hát van ott kérem minden, nemcsak lovak, hanem tyúkok, pávák, csibék, macskák, kutyák, mondtam is, hogy szinte mini vadaspark 🙂 .

De tanya a javából, vadaspark érzés csak az állatok miatt volt, Toma kiélte magát teljesen: vittünk a paciknak répát és almát, azzal etette őket,

simogatta a lovakon kívül a hatalmas berni juhászkutyát, cicát (nagyon örült neki), megnéztük a kiscsibéket, szóval jó sokáig elvoltunk ott. Mondtam is az oktatónak, hogy nem hiszem, hogy mi onnan a fél óránk leteltével csak úgy hazamegyünk, de megnyugtatott, hogy ez szinte minden kisgyerekes családdal így van 🙂 , mert sokan járnak oda gyerekek, még nyári tábor is működik náluk. Megbeszéltünk jövő vasárnapra egy időpontot, bár nem nagyon hiszem, hogy tudunk menni, mert aznapra esőt és szelet is mondanak és ennek a helynek az a hiányossága, hogy nincs fedett kifutó, sajnos. Viszont, ahogy az ismerősünk elmondásából tudom, nem akarnak onnan hazamenni a gyerekek, annyira jó, hogy ilyen sok állat van (mint, ahogy mi is tapasztaltuk), ők is gondolkoztak, hogy átmennek egy fedett lovardába (megnéztem én is a neten, de fél óra autózásra van a legközelebbi, ez meg 5 perc kocsival), de a kislányuk nem akar menni, mert szereti ezt a tanyát 🙂 … Mindenesetre kezdésnek jó lesz ez Tomának, ha annyira nagyon lelkesedik a lovaglásért, később még mindig mehetünk máshová (is ) 🙂 .

Miután eljöttünk onnan haza nem jutottunk, csak a partig, ahol a család másik fele még természetesen mindig pecázott, Toma is besegített 🙂 ,

imádja szákból visszaengedni a halakat,

szünetkitöltőként pedig jól lehet a csalit gyúrni (tisztára gyurma állaga van egy idő után 🙂 ),

na meg etetni vele a halakat, néha már vissza kellett fogni Legkisebbünket, mert beetette volna az egész partszakaszt 10 perc alatt 🙂 .

Máté is nagyon boldog volt, rengeteg halat fogott aznap, a végén már követni sem tudtuk, hogy mennyit 🙂 , végre egy igazán jót horgásztak, ráadásul ő fedezte fel, hogy mi megy itt nálunk 🙂 .

Estére mindenki kidőlt, a hétfő miatt 7-nél tovább nem maradtak a fiúk, senkit nem kellett ringatni, jó kis hazai nap volt 🙂 …