Azért ez nem ilyen tervezett volt 🙂 , sőt!!! Egyszerűen csak így alakult, hogy egyáltalán sikerült végre kijutni, ráadásul együtt kertezni 🙂 … A sok-sok mindenféle rendezvény közül, ami ezen a napon van, talán a legegyszerűbb és legszórakoztatóbb különben is az szerintem, ha kimegyünk a kertünkbe (vagy ha nincs, akkor az erkélyünkre) és ültetünk valamit a gyerkőcünkkel közösen 🙂 … Mi sem bonyolítottunk túl semmit és még élveztük is, ráadásul garantáltan jól éreztük magunkat közben 🙂 . Azt nem mondom, hogy behoztam bármit is a tetemes lemaradásomból, ami a kertünket illeti, de legalább elindult a kertszezonunk is 🙂 , és elképesztő, de ilyenkor mindig azt érzem, hogy nekem kertésznek kéne állnom, mert nincs jobb érzés a föld illatánál, a nedves földnél, a virágoknál, a madárcsicsergésről ne is beszéljek és mindig felmerül bennem az is, hogy nem tudom miért nem kaparászok én már február óta a kertben, ha egyszer úgyis erre vágyom már mióta…
A piacon pár nappal ezelőtt vettem pistikéket, amiket nagyon szeretek, annyira kis hálásak szerintem, egész nyáron virágoznak és pont ideálisak nálunk a bejárati félárnyékos ablakokba. Beültettük őket a virágládákba Toma lelkes közreműködésével (már hetek óta ültetni szeretne 🙂 )…
Azért akadtak holt idők is, akkor Legkisebbünk végre megint nagyon jól érezte magát a kertben: csúszdázott, motorozott, biciklizett, slagozott és egyebek 🙂 . Végül az új sárga kannájával meglocsolt mindent ami az útjába került, többször visszatért a kis nárciszainkhoz is 🙂 :
Az az érzésem, hogy az elkövetkezendő hetekben még sok Föld napja lesz nálunk 🙂 …
